Egy meleg nyári reggel Kiskatica vidáman repkedett a harmatos fű felett. Nagykatica a szomszéd család egyetlen lánya a tükör előtt gyönyörködött pöttyeiben. Neki voltak a legszebb pöttyei a kerek nagy mezőben, vagy legalábbis ő mindíg ezt mondogatta. Hivalkodó, kényes természete miatt nem volt egyetlen barátja sem. Illetve egy mégis volt, ugyanis Kiskatica időnként meglátogatta. Sajnálta Nagykaticát, hogy mindig egyedül van. Mindkettőjüket Katicának hívták, de Nagykatica még a nevében is nagyobb akart lenni barátnőjénél. Kiskaticát egyáltalán nem zavarta ez a megkülönböztetés. Ő jószívű, kedves, és segítőkész volt. Most is arra repült barátnője felé, és bekiáltott az ablakon.
– Nagykatica gyere, repüljünk együtt a harmatos fű felett!
– Dehogy megyek, még vizesek lesznek a pöttyeim.
– Nem lesznek vizesek, hiszen csodásan süt a nap.
– Ugyan hova gondolsz? A nap is árt a csodás pöttyeimnek, de ha akarod bejöhetsz, és kifényesítheted őket.
Egy szempillantás, és Kiskatica már ott volt barátnője mellett. Kezet mosott, elővette a selyem törlőkendőt, és nekilátott a pöttyek törölgetésének. Nem először teszi ezt meg barátnőjének.
– Jaj, csak óvatosan! Ugye milyen gyönyörűek? – kényeskedett Nagykatica
– Nagyon szépek, mind a hat úgy csillog, mint a fényes csillag.
– Mit mondtál?!
– Bocsáss meg Nagykatica, valami rosszat mondtam? – Hány pöttyet mondtál?
– Azt mondtam mind a hat…
– Talán hét, mert én hétpöttyes katicabogár vagyok.
– Tudom én azt, de sajnálom, most csak hat pöttyed van.
– Haaat? Az nem lehet! – már ugrott is fel, szétnyitotta a szárnyait, és elkezdett számolni
– Egy-kettő-három-négy-öt-hat. Hol van a hetedik csodás pöttyem? Biztosan elloptad! – rivallt rá a riadt Katicára, aki alig hallhatóan rebegte.
– Én nem, nem loptam el, hova gondolsz?
– Igen te voltál, mert irigy vagy, hogy neked nem ilyen szépek a pöttyeid. Mutasd!
Kiskatica könnyes szemmel megfordult, és barátnője elkezdte számolni a pöttyeit.
– Egy-kettő-három-négy-öt-hat-hét. Neked hét van. Akkor biztosan a tücskök lopták el az én csodás pöttyemet – elővett egy távcsövet, a tücsökék háza fele fordult, és belenézett. – Nézd Kiskatica! Ott van a csodás pöttyem!
Kiskatica megtörölte a szemét, kissé hüppögött, de belenézett a távcsőbe.
Kiskatica valóban látta Kázmért, ahogy egy gömbölyű, pöttyes valamit dobál a levegőbe.
– De azon ott több pötty van, nem csak egy – mondta bátortalanul.
– Persze mert, más katicáktól is ellopta, de a legszebb az enyém. Odamegyünk, és elvesszük tőle – jelentette ki határozottan Nagykatica, és már indultak is a tücsök háza felé.
Mire odaértek Kázmér, már a hegedűjét hangolta.
– Elloptad a csodás pöttyemet! – kiáltotta Nagykatica köszönés helyett.
Kázmér ijedtében még a vonóját is elejtette.: – Mit loptam én el?
– Láttuk, dobáltad a levegőbe. Igaz Kiskatica?
Kiskatica csak bólogatott. Ekkor Kázmér letette a hegedűt, és felkapta azt a valamit, amit dobált a levegőbe.
– Ez egy pöttyes labda, ezzel labdázni lehet. Különben is ezek nem igazi pöttyek, ezek festve vannak – nevetett az ámuldozó katicákon.
– Nem igaziak? Akkor hova tűnt a pöttyem?
– Biztosan rosszul számoltátok, majd én megszámolom – és már számolta is Nagykatica pöttyeit.
– Egy-kettő-három-négy-öt. Itt van mind az öt.
– Mennyiii?
– Mondom öt, öt szép kerek pötty.
– De hétnek kellene lennie – mondta halkan Kiskatica, mert a barátnője meg sem tudott szólalni.
– Ne bőgj már – vakarta meg a fejét Tücsök Kázmér, majd felkiáltott. – Lepke Piroska! Csakis ő lehetett – és már nézte is távcsövön a lepke udvart. – Ott van! Mondtam én. Elmehetnék Serlok Holmsnak.
A lányok is belenéztek a távcsőbe, és valóban látták Lepke Piroskát, kezében ott volt egy csokor vadvirág, és a katica ellopott pöttyei.
Már indultak is a lepke udvar felé. Nagykatica, Tücsök Kázmér és Kiskatica.
– Azonnal add vissza a csodás pöttyeimet! Látom, ott vannak a kezedben! – kiáltotta Nagykatica.
– Mit adjak én vissza? A te pöttyeidet? Ez egy pöttyes váza, amibe a virágokat teszem, amiket most szedtem. Ezek nem igazi pöttyek, ezek festve vannak.
– Nem igaziak? Akkor hova tűntek az én pöttyeim?
– Biztosan rosszul számoltátok, majd én megszámolom – és már számolta is Nagykatica pöttyeit.
– Egy-kettő-három-négy. Itt van mind a négy. Nagykatica kis híján elájult.
– Négy? Nekem hét pöttyem volt! A méhek, biztosan azok voltak – és már nézett is a távcsövébe. – Ott! Ott vannak a pöttyeim. Nézzétek!
A többiek is látták Mézikét ahogy sütkérezik a napozó ágyon és Nagykatica pöttyeit emelgeti. Már indultak is a méh lak felé. Nagykatica, Tücsök Kázmér, Lepke Piroska, és Kiskatica.
– Azonnal add vissza a csodás pöttyeimet! – látom, ott van az asztalon.
– Ezek a te pöttyeid? Ez egy pöttyes bögre. Mézes teát iszogattam belőle – nevetett Mézike. – Ezek nem igazi pöttyek, ezek festve vannak.
– Nem igaziak? Akkor hova tűntek az én pöttyeim?
– Biztosan rosszul számoltátok, majd én megszámolom. – és már számolta is Nagykatica pöttyeit.
– Egy-kettő-három. Három csodás pötty.
– Három? De hét volt! A hangyák, biztosan azok lopták el – és már nézett is a távcsövén Hangyáék felé. – Igen, ott vannak! Alfréd tologatja őket!
Valóban mindenki látta, ahogy Hangya Alfréd, egy keréken tologatja Nagykatica pöttyeit. Már indultak is a hangya ház felé. Nagykatica, Tücsök Kázmér, Lepke Piroska, Mézike, Kiskatica.
– Azonnal add vissza a csodás pöttyeimet! Látom hogy tologatod őket.
– Ezek a te pöttyeid? Vegyél szemüveget, hiszen ez egy pöttyes talicska. Homokot hordok a homokvárhoz. Ezek a nem igazi pöttyek, ezek festve vannak.
– Nem igaziak? Akkor hova tűntek az én pöttyeim?
– Biztosan rosszul számoltátok, majd én megszámolom – és már számolta is Nagykatica pöttyeit.
– Egy-kettő. Itt van mind a kettő.
– Kettő? Az nem lehet. Hét pöttynek kell lennie. Hol lehetnek? Csiga Oszkár! Biztosan ő lopta el. Igen! Ott vannak a pöttyeim! – kiáltott fel Nagykatica, amikor belenézett a távcsőbe.
Valóban mindenki látta, hogy Oszkár nagy lapáttal emelgeti Nagykatica pöttyeit. Már indultak is a csigaház felé. Nagykatica, Tücsök Kázmér, Lepke Piroska, Mézike, Hangya Alfréd, és Kiskatica.
– Azonnal add vissza a pöttyeimet! Láttuk, ahogy lapáttal emelgetted őket.
– Ezek a te pöttyeid? Hahaha. Ez egy pingpong ütő, és egy pöttyes pingpong labda. Ezek nem igazi pöttyek, ezek festve vannak.
– Nem igaziak? Akkor hova tűntek az én pöttyeim?
– Biztosan rosszul számoltátok, majd én megszámolom – és már számolta is Nagykatica pöttyeit.
– Egy. Hát itt van egy pötty.
– Egy? – kiáltott fel Nagykatica, és élettelenül hullott a földre.
– Mi történt vele? Most mit csináljunk? – tanakodtak.
– Meg kell találni Nagykatica hat csodás pöttyét. Itt már csak a mezőtündér segíthet. Ki tart velem? – kérdezte Kiskatica.
– A mezőtündérhez akarsz menni? Az veszélyes lehet – mondták a többiek.
– Meg kell tennem, ő a barátnőm – és felemelte Nagykaticát a földről, egy nagy levélre fektette, nekiveselkedett, majd húzni kezdte a nagy csipkebokor felé, ami mögött a mezőtündér lakott.
A többiek egy darabig némán nézték, az erőlködő katicát, de egyszer Csiga Oszkár felkiáltott.
– Várjál Kiskatica, én is segítek!
– Én is! Én is! – kiáltották a többiek is.
Így aztán mindenki összefogott, és együtt indultak útnak az ájult Nagy Katicával. Kiskatica, Csiga Oszkár, Hangya Alfréd, Mézike, Lepke Piroska, és Tücsök Kázmér.
Igaz féltek, de rendületlenül vitték barátjukat a tündér felé, aki talán tudja hova lettek a csodás pöttyek.
Nagy nehézségek közepette átverekedték magukat a szúrós csipkebokron, és valóban ott találták a tündérpalotát.
– Mezők tündére kérlek segíts a barátunkon Nagykaticán – kiáltották a palota kapujában. Ekkor megjelent a tündér. Zöld selyem ruha és tarka virágos kötény volt rajta, fején színes virágkoszorú. Kezében egy csipkebokorág.
– Miért zavarjátok a délelőtti pihenőmet?
– Kedves Tündér, kérlek bocsáss meg nekünk. A segítségedet szeretnénk kérni. A barátunkat nagy baj érte, elvesztek a pöttyei, és most élettelenül fekszik itt ezen a zöld levélen. Kérünk segíts rajta! – így kérlelték a tündért, aki a csipkebokor ággal megsuhintotta Nagykaticát és az egy szemvillanás alatt feléledt.
Meglepetten nézett körbe, majd könnyes szemekkel fordult a barátaihoz.
– Ti vállaltátok értem a veszélyt a tüskés bokron át, hogy nekem segítsetek? Bocsássatok meg nekem, nagyon szégyenlem magam, hogy megvádoltalak titeket. Mezők Tündére, kérlek engem büntess meg, én vagyok az oka, hogy megzavartuk nyugalmadat.
A tündér elmosolyodott, majd így szólt.
– Nálam vannak a pöttyeid Katica, én vettem el mindig egyet, amikor megbántottál valakit. Visszakapod őket, mert megbántad tettedet, de jól jegyezd meg a kényeskedés, a hivalkodás, a mások megbántása rossz útra vezet – ekkor a Tündér belenyúlt köténye zsebébe, és színes virágszirmokat szórt Nagykatica felé.
Ebben a pillanatban a pöttyek visszakerültek a helyükre.
– Nagykatica megvannak a csodás pöttyeid! – kiáltották örömmel és már számolták is.
– Egy-kettő-három-négy-öt-hat-hét! Éljen a mezők igazságos Tündére!
– Figyelj jól! Hozzád is elrepül. Kapd el hamar!
A katica elveszett pöttyei című meséhez tartozó foglalkoztató füzetet eléred a 7végi mesezságban regisztrálás után!
Ti mondtátok!