Tényleg igazi a Mikulás?
Vagy csak a Szülők találták ki?
A mai meséből megtudhatod! Kezdődjön hát a mese!

A mikulásbarát nagyi, avagy vendégségben a Mikulásnál- Norbi és Peti

– Anyuuuu! Norbi azt mondja nem is igazi a Mikulás!? Ugye hogy hazudik?
– Ejnye Norbikám miért mondasz ilyeneket az öcsédnek? Ő még kicsi.
Norbi dühösen néz az anyukájára, és szinte kiabálva mondja.
– Azért mert nincs igazi mikulás!
– Mi ez az őrült hangzavar? -kérdezi apu szigorú hangon a szomszéd szobából.

Apunak a nappali mellett van a dolgozó szobája, és amikor dolgozik nem szereti a hangoskodást.

– Apuuu! Norbi kiabál anyuval, és még hazudik is.
– Nem is hazudok! – üvölti Norbi – Te beszélsz butaságokat.
– De igen kiabálsz, és még azt is mondtad, hogy nem igazi a mikulás!
– Gyerekek csend legyen! Aput  hagyjuk dolgozni! – szólt rájuk anyu.

De ekkor már Norbi aki  8 éves, és Peti aki most volt elsős  egymásnak estek. Anyu  hiába próbálta őket túl kiabálni, ide apu szigorú, határozott hangja kellett.
– Fiúk! Ezt azonnal hagyjátok abba, különben nem viszlek el benneteket az edzésre.
A fiúk varázsütésre abbahagyták a verekedést. Minden kedden teakwondo edzésre jártak, ahova apu vitte őket. Imádták az edzéseket, sok barátjuk volt már, és az edző is csuda jó fej.  Apu pedig nem tréfál, így hát jobbnak látták ha békét kötnek.
– Azért mégse igazi a mikulás. -súgta Norbi Petinek.
– Apuuuu! Norbi azt….
– Jól van akkor igazi. – egyezett bele Norbi, az okosabb enged szabálya szerint, azonban magában ezt mormogta. – Dedós!

Peti elővette a Mikulás kifestőjét, amit a nagyitól  kapott és színezni kezdett.

Norbi  a net elé vetette magát, anyu  vasalt tovább, apu pedig újra nekilátott a munkájának. A családi béke helyre állt. A fiúk magukban mormogták saját igazukat. Nem vették észre, hogy anyu és apu az ajtóból figyeli őket.
– Srácok holnap este anyuval programunk van, ti a nagyinál alszotok, jelentette be apu.
– Hurrá!!! – kiáltották a fiúk szinte egyszerre.

A nagyi kertes házban lakik falun.  Ősz hajú, halk szavú kedves néni, mindenki imádja. Bármikor odamennek  mindig van valami finomság, és ami nagyon szuper, hogy nagyi mindig minden bajra tud orvosságot. Peti azt gondolta magában, majd a nagyi megmondja, hogy igazi a mikulás. A nagyi jobban tudja mindenkinél, és ezt Norbinak el kell fogadnia. Norbi pedig azt gondolta, majd a nagyi megmondja, hogy nem igazi a mikulás. A nagyi jobban tudja mindenkinél, és ezt Petinek el kell fogadnia.

Izgatottan várták a holnapot, amikor december 06-a , éppen Mikulás napja lesz.

Este szó nélkül  összepakoltak, megették a vacsit, megfürödtek, és ágyba bújtak.
Villanyoltás után Peti így szólt.
– Norbi majd a nagyit megkérdezzük.
– Rendben öcsi. – egyezett bele Norbi.
Öcsi!?  Ilyenkor szokta Peti dühösen kiáltozni: nem vagyok öcsi, én Peti vagyok!  Ha csúfolsz elárulom anyunak, hogy szerelmes vagy Diába’ és mindennap cipeled a táskáját, sőt már puszilkodtatok is….. Most viszont nem szólt, csak magába mormogott.

Az éjszaka gyorsan eltelt! mindketten a mikulásról álmodtak, persze mindenki a saját elképzelése szerint.

Reggel isteni forró csoki illatára ébredtek. Imádták a forró csokit reggelire, ennél finomabb csak a nagyi lekváros buktája lehet, ja és a palacsintája, na és a pizzája! Hát igen a nagyinál minden nagyon finom. Szombat lévén nem kellett  korán kelni, de a fiúk már pattantak is ki az ágyból. Sőt a fogmosással sem volt semmi probléma.
– Mikor megyünk már a nagyihoz? – ez a kérdés a nap folyamán  tíz percenként elhangzott.

A mikulásbarát nagyi, avagy vendégségben a Mikulásnál - nagyiÉs eljött az idő. Kocsiba ültek, és irány a nagyi. A nagyinál már nyitva volt a nagy kapu, az autóval könnyedén begördültek.  Nagyi az udvaron várta őket, a fiúk szinte kirepültek az autóból és egymás szavába vágva harsogták.
– Nagyi ugye igazi? – Nagyi ugye nem igazi? – Ugye hazudik? – Ugye nagyi te tudod hogy nem?
– Szervusztok csibéim. – ölelte meg őket nagyi szeretettel. –  De hát mi az igazi, és mi nem?
– Gyerekek hagyjátok levegőhöz jutni nagyit! – szólt rájuk apa.

Ezután a szokásos puszilkodás kezdődött, majd végre az ősök elvonultak, mivel most is rohantak, mint mindig. A nagyi isteni kakaós palacsintával, és borsó levessel várta a csibéit, de azok bizony most nem akartak enni.
– De hát mi az ami így felkavar titeket? – kérdezte nagyi csendes nyugodt hangján.
A fiúk egymás szavába vágva elmondták miben nem értenek egyet. Nagyi a sok beszédből végre kihámozta a lényeget.
– Ó csibéim, ez igen egyszerű kérdés.  Aki hiszi, hogy igazi a mikulás, ahhoz el is jön az igazi mikulás.  Aki úgy gondolja, nem igazi, ahhoz nem az igazi fog eljönni.
– De nagyi hiszen a mi osztályunkban is ugyanaz volt a mikulás, mint Petiéknél? Akkor Peti valójában nem is hiszi, hogy igazi?

Peti szeme szikrákat szórt Norbira, és esdekelve nézett nagyira.

Nagyival ők sokat szoktak beszélgetni, és Peti szentül hitte, hogy nagyi tudja az  igazságot, de mivel nagyi nem sietett a válasszal Peti szája sírásra görbült. A csalódás kiült az arcára. Áá úgy látszik nagyi is csak egy felnőtt, olyan mint a többiek. – ezek a gondolatok  jártak a buksijában, amikor észrevette nagyi kifényesített cipőjét az ablakban.

– A cipők! -kiáltott fel.- A cipők! És már rohant is a fürdőszobába, és fényesítette a csizmáját.
Az én nagyim a legeslegokosabb az egész világon, és szája széles mosolyra húzódott.
Norbi is észrevette a cipőket. Kérdően nézett nagyira.? Nagyi sejtelmesen mosolygott, és szinte bűnbánóan mondta meleg hangján.
– Sajnálom Norbikám. Nekem a mikulás jó barátom, engem minden december 6-án este vendégül lát, sőt megmutatja a birodalmát is.
– Nagyi Ezt nem mondod komolyan?- tátotta el a száját Norbi, és úgy nézett nagyira mint aki kicsit bogaras.
– Bizony, hogy komolyan mondom, sőt ha van kedved velünk jöhetsz te is.

Norbi kétkedve rángatta a vállát, leült az asztalhoz, majszolt egy  palacsintát, és még mindig elképedve  nézett nagyira.

– Nagyi én is mehetek? – kiabált ki Peti, és közben szorgalmasan törölgette a csizmáját.
– Persze hogy jöhetsz bogaram.  Egyél te is, fürdés, és már is odaülünk az ablakba, várjuk a mikulást.
– De nagyi! Pizsamában ? – kérdezték szinte egyszerre.
– Ne aggódjatok, az én barátom hoz nektek jó meleg bundát. Vigyáz arra, hogy akit vendégül hív meg ne fázzon.
– Na én erre nagyon kíváncsi vagyok.  – mormogta Norbi, és gyanakodva nézte nagyit, nem tréfál e velük.

Nagyi kedvesen rá mosolygott. Norbi elpirult.  Lehet, hogy a nagyi egy tündér, vagy netán boszorkány, hiszen még a gondolatainkat is kitalálja, de hogy most melléfog az biztos. Peti viszont lázasan készült a mikulás túrára. Már előre látta annak az okoskodó Karesznak az irigy képét, amikor ezt a kalandját elmeséli. Lehet, hogy Éva néni meghívja a nagyit of órára, igen így kell lennie. Nem mindenki nagyija barátja a mikulásnak.

– Nagyi jó lesz ez a halacskás pizsim? – kérdezte Peti.
– Nagyon jól nézel ki benne drágám, biztosan fogsz tetszeni Kram Valinak is.
– A mikulásnál lányok is vannak? – érdeklődött Norbi.
Mert hát sosem lehet tudni, a nagyi tényleg mindent tud, és ő pont most hozta el azt a dedós macis pizsamáját, pedig van autós is.  Bele is pirult kicsit a gondolataiba.
– Nyugi Norbikám, a te pizsid is szuper, éppen a legmenőbb meseországban.

Végre mindenki elkészült. Nagyi is, aki azt a szép zöld köntösét vette fel, amit anyuék vettek a szüli napjára.

Kényelmesen elhelyezkedtek az ablak előtt, leoltották a villanyt,  csak az udvari villany fénye világított be. Kint vakító fehérség volt. Csendesen, puhán esett a hó. A hatalmas hópihék fehéren csillogó hófüggönyt vontak  az ablak elé.

– Nagyi biztosan idetalál a mikulás? – érdeklődött aggódva Peti.
– Ó hogyne csibéim, idetalál, a mikulás sosem téved el.  Tudjátok még nagyapával terveztük el amikor fiatalok voltunk, hogy egyszer elmegyünk a mikuláshoz. Így vártuk minden mikulás estén, hogy megkérjük mutassa meg nekünk a birodalmát….. A mikulásbarát nagyi, avagy vendégségben a Mikulásnál - mikulás
A nagyi mesélt, mesélt, a kályhában a tűz pattogott, előtte kormi az öreg macska dorombolt. Kint csendesen hullott a hó.

Egyszer a hófüggöny ketté vált. Egy széles út tárult a fiúk szeme elé, ahol egy rénszarvas szán suhant alá a magasból csilingelve egyenesen feléjük.
A nagyi mosolyogva felállt, kitárta az ablakot. Milyen hihetetlen! Az ablak tárva, és idebent mégis jó meleg van.
A fiúk feszülten figyeltek. Hipp-hopp a nyitott ablakon keresztül berepült a szán, itt állt a szoba közepén. A rénszarvasok patája szikrát szórt, fény árasztotta el a szobát, a bakon egy csodás krampuszlány ült. Fekete volt a lába, fekete a keze, fekete az arca. A fején csinos kis piros szarvacskák voltak, piros szoknyácskában, piros fehér csíkos trikóban volt. Fehér fogai kivillantak ahogy a nagyit meglátta.
Ez valóság? Itt áll egy ragyogó  krampuszlány a rénszarvasszán mellett, a szánról  lesegít valakit, aki talpig pirosban van, fehér szakálla szinte elfedi az arcát,  vastag ősz szemöldöke mögül két kedves szempár csillan elő. Kitárja két karját nagyi fele. Kedvesen átölelik egymást.

A fiúkkal szinte forog a szoba, szívük egyre hevesebben dobog. Ez nem mese, ez színtiszta valóság! A nagyi szobája közepén itt áll a Mikulás, az igazi mikulás.

A fiúk akkor tértek magukhoz ámulatukból, amikor a csinos krampuszlány bemutatkozott nekik.
– Kram Vali vagyok,  ha még nem ismernétek bemutatom nektek a Mikulást.
– Velem már sokszor találkoztatok, ugye gyerekek? – szólalt meg a mikulás, és megsimogatta a kobakjukat.
– Iiigen!- hebegte Norbi.
– Én megmondtam hogy létezik igazi mikulás! – kurjantotta örömében Peti.

Nagyi hellyel kínálta a mikulást, és Kram Valit, majd diós sütit és , és forró csokit tálalt fel.
– Drága barátnőm, a te diós sütidnek nincs párja az egész világon.  – és ez igaz is, a nagyi diós sütije utánozhatatlan.
– Te öreg barátom még mindig megtudsz hódítani egy ilyen vénasszonyt is.
Ezen aztán jót nevettek, és beszéltek, és nevettek. Nagyit a fiúk sosem látták ilyen sokat nevetni, de Norbit bizony nem ez érdekelte, hanem a csinos krampuszlány. Ha ezt a skacoknak  elmesélem megpukkadnak az  irigységtől. Vali meg csak mesélt, mesélt, mert hogy lány volt ő is, és mint ahogy a lányok ő is sokat tudott beszélni.
– Azt hiszem most már indulnunk kell, mert ma este még sok tennivalónk akad. – állt fel a székéről a mikulás, majd egy meleg bundát segített fel a nagyira.
Vali a fiúknak  adott oda  egye egy bundát,  akik gyorsan belebújtak.  A krampuszlány és Norbi előre  ültek a bakra, a Nagyi  a Mikulás és Peti hátul helyezkedtek el.
– Indulás! – adta ki a parancsot Kram Vali a rénszarvasoknak. Azok nekiiramodtak, a szán szinte repült a hófüggöny között, vagy talán tényleg repült, mert egyre feljebb emelkedtek, egészen a csillagokig. Ráálltak a tejútra és azon haladtak tovább.

Itt villanó fények, ott csillogó jéghegyek, majd tarka, illatos virág szőnyeg terült el a szemük előtt.

Zöld ligetek, árnyas fák között vitt az útjuk tovább. Itt egy kastély, ott egy gomba alakú házikó.  Hihetetlen. Ilyen csodát a fiúk még nem láttak.

– Peti nézd a törpék! – kiált Norbi.
És valóban mind a hét törpe ott állt az út szélén, és nekik integetett.
– Norbi ugye milyen szép? – kacagott Peti.
– Igen, ez csodaszép öcsi.
Észre sem vették az öcsizést. Ennyi csoda, ennyi szépség láttán a szavaknak itt nincs jelentőségük. Ámultak , bámultak  jobbra és balra, és fel és le, és kacagtak.

Egy méhecske integetett feléjük.

– Hiszen ez Maya! – kiáltottak  a fiúk.
Sok kedves ismerőst láttak még, akikről nagyi  mesélt nekik. Egy pompázatos kertben hófehérke sétált, kézen fogva a királyfival. Ni csak egy mézes kalács házikó! Szembe jött velük egy gyémánt hintó, hat hófehér paripa repítette. Egy gyémánt ruhás leány ült benne, egyik lábáról hiányzott a cipellője.  A lány olyan szép, amilyent még sosem láttak.
– Szervusz Hamupipőke! – köszöntötte  őt Kram Vali.
Hamupipőke kedvesen integetett.
Hamupipőke? Róla is mesélt a nagyi, de hol a másik cipője? Ezt otthon megkérdezem! – gondolta ki Norbi.
Ámuldoztak a fiúk. Nagyi és a Mikulás mindenkit ismerősként üdvözölt.
– Tudtam én, hogy a nagyi egy tündér, vagy egy boszorkány, persze jó boszorkány. – állapította meg Norbi.

Ahogy haladtak tovább, egyszer csak kezdtek eltünedeztek a virágok, majd a  zöld táj egyre inkább sárgult, sőt már csak a csupasz ágak integettek feléjük.

A kissé zimankós tájon haladva  elkezdett esni  a hó. Puhán, egyenletesen hatalmas pelyhekben hullott alá. Szép volt.

– Ezt Holle anyónak köszönhetjük. – mondta nagyi, és mire kimondta már látták is a takaros kis házikót, az ablakában Holle anyót, amint a dunnáját rázza, és a hópihék puhán szállnak alá belőle. Mikulás kedvesen integetett neki.
– Mik azok a fényesek ott előttünk ? – érdeklődött Norbi.
– Azok ott a jéghegyek, azokon túl van a Mikulás Birodalom. Oda megyünk.  – magyarázta a mikulás kedvesen.
– Átmegyünk a jéghegyen? Nem csúsznak el a rénszarvasok? – érdeklődött Peti.
– Nem, mert ezek a rénszarvasok nem közönséges rénszarvasok, ezek átrepülnek a hegyeken, folyókon, tengereken.

És valóban hipp-hopp már mögöttük csillogtak a hegyek. Egy szikrázó tenger fölött találták  magukat. A sellőlányok kacagva integettek. Aztán megint hóesésben suhantak tova, amikor  a szarvasok patája szikrát vetett. Megálltak. Előttük  egy hosszú fehér tornácos, piros tetős ház állt. Ablakai pirosra festve.  A függönyök hóvirág mintásak.  Az ablakokban piros virágok tündököltek. A ház körül apró díszes házikók, mögöttük a krampuszok, majd a rénszarvasok lakhelye állt. Ez a Mikulás Birodalom,  ami kényelmes és biztonságos otthont biztosít lakóinak.

Szeretet, nyugalom, vidámság érzése lengi körbe a tájat.

A mikulásbarát nagyi, avagy vendégségben a Mikulásnál - mikulás manók
A szánról mindenki leszállt, végig mentek a tornácon, és egy pillangó formájú ajtón bementek a házba.
Bent hatalmas terembe értek, ahol finom édesség illat terjengett. Egy óriási asztal telis-tele volt finom csokival, cukorral, mogyoróval, és ki tudja mi mindennel. Piros mikulás zacskókba kedves kis manócskák pakolták be az édességet, mások bekötötték a zacskó száját, megint mások nagy zsákokba rakták. Krampusz fiúk a zsákokat szánra pakolták fel.

– Látjátok  így készülnek a mikulás csomagok. – magyarázta a mikulás.

Egy kócos manócska csokit dobott Norbinak.

– Hopp! Kapd el! Norbi elkapta, és jó testvérhez illően megfelezte Petivel.
A csoki édes volt szét omlott a szájukban, és belül epres töltelék volt. Fenséges!  Ilyent még nem ettek.
Innen egy piros szobába mentek. Óriási íróasztal volt a szoba közepén. Körben puha piros fotelek várták a pihenni vágyókat.  A szoba fala, de még a mennyezete is gyerek rajzokkal volt kirakva.
– Ezeket a szép rajzokat a gyerekektől kaptam. -mutatott  körbe büszkén a Mikulás. – Foglaljatok helyet. Megkínálhatlak benneteket egy forró teával?
– Örömmel elfogadjuk. –  mondta nagyi.

Mindenki leült,  a mikulás forró teát, sült almát, és kekszet hozott.

A hangulat kitűnő volt, mindenki kedvesen beszélgetett.  Peti egy kekszet majszolva felfele nézett.
– Azt ott én rajzoltam! – kiáltott fel meglepetten, és egy rajzra bökött.
A rajzon egy mikulás, hátán puttony, előtte két gyerek.
– Igen Petikém azt tőled kaptam, emlékszem  4  éves voltál, még verset is mondtál nekem.
– Én is rajzoltam neked az is itt van?
– Ott  van mögötted, nézd csak  Norbikám.  Te énekeltél nekem. Emlékszel rá?
Norbi elpirult.  Körbenézett Vali is látja e a rajzot? Hát igen látta. Bizony nem volt valami remekmű. Ma már ettől szebbet tud rajzolni, de akkor még ovis volt.
Vali viszont elégedetten nézte a rajzokat.
– Ügyesek vagytok, én nem tudok ilyen szépen rajzolni, mondta  elismerően.
– Bizony az idő elszaladt. –  sóhajtott  nagyi. – Mennünk kell, hiszen neked kedves Mikulás  ma éjszaka még sok munkád van.
– Igen  sok, de szívemnek nagyon kedves munka. Ajándékot viszek a gyerekeknek, persze segítenek nekem az én kis barátaim is.

Nagyi felállt, így a fiúk is felkeltek a kényelmes fotelokból. Elköszöntek, és beültek a szánba.

– Nagyi egyedül megyünk haza? – kíváncsiskodott Peti, és bebújt a jó meleg bundába.
– Egyedül? Nem, dehogy! – kacagott a nagyi.  – Egy egész szánkaraván kísér minket, de nem arra, amerről jöttünk. Visszafele egy gyorsabb úton megyünk.
Mindenki elhelyezkedett, nagyiék ismét a mikulásszánon utaztak, a fiúk hátranéztek, bámulatos milyen sokan vannak!  Nem látták a szánkaraván végét.  Vidám manók, krampuszok kurjongattak. A  csomagokkal teli szánok nekiindultak, szinte repültek a puha hófödte utakon, a csengők csilingeltek, a hó puhán nagy pelyhekben szállta alá. A Norbiék már tudták ez Holle anyónak köszönhető.

Vidám dalok csendültek az éjben. A mikulásbarát nagyi, avagy vendégségben a Mikulásnál - kandalló - mikulás sapkaA fiúk elszenderedtek.

Otthon a mikulás segítette őket be az ágyba, sőt egy jó éj puszit is adott, vagy talán azt a nagyi adta? Kitudja, hosszú volt az út, jól esett a pihenés, de még mintha látták volna amikor a mikulás csomagot tesz a csizmájukba, megöleli nagyit, és tovább megy.
– Jó reggelt csibéim! – ébreszti őket nagyi.
– Nagyi ! Micsoda utazás volt! – nyújtózik egy nagyot Norbi, és az ablakhoz rohan. – Nézd még csomagot is kaptunk!
– Ugye megmondtam, hogy igaz a mikulás! – kurjant Peti, és már ő is szorongatta  a csomagját.
– Jó megmondtad. Igazad volt.
– Hű nagyi csodaszép volt. A jéghegyek, a törpék, a manók, Kram Vali… – áradoztak a fiúk, és átölelték nagyit. – Te vagy a világon a legjobb nagyi! Sőt szuper nagyi!  Mikulásbarát nagyi!
– Ti pedig az én szuper unokáim vagytok, ezért megsütöttem nektek a kedvenceteket.

A szobában finom lekváros bukta illata terjengett , a kályha mellett kormi  békésen dorombolt, kint elállt a hóesés.

Puha fehér hótakaró borítja a tájat. A fiúk a jó meleg szobában nagy egyetértésben majszolják a világ legfinomabb lekváros buktáját, és egymás szavába vágva idézik fel  az éjszakai kalandjukat. Nagyi  boldogan gyönyörködik az unokáiba, és elgondolkodik.

Milyen csodás örömet ad az, ha hiszünk a mesék igazába akár gyerekek vagyunk, akár felnőttek. És valóban így december elején sokan örülnek annak, ha eljön hozzájuk  a Mikulás. Ugye te is közéjük tartozol?

 

Vége!

Hermann Marika mesekönyveit itt találod!>>>

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik kicsik, teljesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal azért helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Elfogadom" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezár