– Anyuci! Hányat alszunk még a húsvéti locsolkodásig? – kérdezte Dorka anyukájától.
– Már csak kettőt kicsim.
– Festünk most is húsvéti tojást?
– Festünk bizony. Szép pirosakat. Azt adod majd ajándékba a locsolóknak.
– És Te is meglocsolsz?
– Nem Dórikám, csak a fiúk locsolkodnak.

– Miért locsolkodnak a fiúk?
– Hogy a lányok el ne hervadjanak.
– Engem is meglocsolnak majd? – kérdezett tovább Dórika, ám ekkor csöngettek.
A szomszédból Emi néni jött át, így anyu már erre a kérdésére nem válaszolt.
Dórika benyitott bátyja szobájába. Zsolti éppen a számítógépén játszott.
– Ugye te meglocsolsz, hogy ne hervadjak el?
– Mi van? – nézett értetlenül Dórikára Zsolti.
– Locsoljál meg húsvétkor! Tudod úgy, ahogy a fiúk meglocsolják a lányokat. Adok majd piros tojást is ajándékba.
– Dorka tudod mikor locsollak meg? Majd ha arany tojást adsz. Oké? És most hagyjál játszani – ezzel kitessékelte kishugát, és becsukta mögötte az ajtót.
– Anyu arany tojást is festünk? – futott Dorka anyuhoz.
– Nem kicsim, csak pirosat. Sok szép pirosat – mondta nevetve anyu, és tovább beszélgetett Emi nénivel.
Dorka szeme könnyes lett. Kiment az udvarra, leült és pityergett.
– El fogok hervadni – hüppögte magában.

Az udvaron Gyuri kakas peckesen sétált a csirkék között. Tyúkanyó és kakas apó a távolból gyönyörködtek csibéikben.

Gyuri orrfújást, hüppögést hallott. Körbenézett, meglátta kis barátnőjét, aki éppen az orrát törölgette.
– Mi a baj Dorka? Miért itatod az egereket?
– Mert el fogok hervadni. – hallatszott az elkeseredett válasz.
– Miért hervadnál el? Nem vagy te virág.
– De elhervadok, mert Zsolti csak akkor locsol meg, ha arany tojást adok neki. Anyu meg azt mondta, hogy csak piros tojást festünk. Eeeeee. – sírt tovább a kislány.
– Arany tojást? Kukoríkúúú! Nehéz kérdés – vakarta meg Gyuri kakas a fejét. Majd nagyot ugrott.
– Megszerezzük, de meg ám! Már tudom is hogyan.

Hermann Marika - Az arany tojás - mese húsvétraDorka szeme felcsillant.
– Te tudsz arany tojást tojni?

Erre aztán az egész tyúkudvar nevetésbe tört ki, kivéve Gyuri. Aki zavartan, és dühösen kiáltozta.

– Én tojást tojni? Én kakas vagyok, nem tyúk.
Dorka megrettent, és újra sírva fakadt.
– Jól van, nem haragszok, csak ne bőgj már. Tudod mit csinálunk? Elmegyünk nyúl bácsihoz, és megkérjük fessen neked arany tojást.
– Te tudod hol lakik nyúl bácsi?
– Az erdőn túli tisztáson. Azt hiszem. Majd megtaláljuk. Gyere menjünk.

Gyuri kézen fogta Dorkát és már futottak is ki az udvarból. Az udvar végén azonban Mekkmekk
a kecske hirtelen útjukat állta.
– Álljmek!
– Mekkmekk? Majdnem elgázoltunk.
– Hova rohantok ilyen eszeveszetten?
– Nyúl bácsihoz megyünk Dorkának arany tojásért. Te tudod merre lakik?
– Tudom. Azt hiszem. Ha akarjátok veletek megyek. Üljetek fel a hátamra, és már mehetünk is, mekk mekk.

Gyuri felpattant Mekkmekk hátára, maga elé ültette Dorkát, és Mekkmekk futásnak eredt.

Kecskeháton robogtak át az erdőn. Gyuri kakas pompázatos farktollai úgy lobogtak a szélben, mint egy zászló. Kiértek az erdőből. Egy csodás tisztás tárult a szemük elé, ahol piros falakon zöld tetős kerek házikók sorakoztak. A kerítéseknek sárgarépa formájuk volt. Ekkor Mekkmekk hirtelen megállt.
Kakas és Dorka leszálltak a kecske hátáról. Gyuri egyre a fejét vakarta.
– Vajon melyik lehet a tojásfestő nyúl bácsi háza? Megvan! – kurjantott.
– Mekvan, én is látom. – örvendezett Mekkmekk.
És már indultak is egy ecsettel díszített kapu felé.
– Vigyázzunk, hátha van harapós kutya, mekk mekk.
– Ó te kecskeeszű. Hogy lenne harapós kutya egy nyúlnál? A nyulak félnek a kutyáktól. – mondta Gyuri fölényesen.
Mekkmekk bele is pirult. – Valóban ez a Gyuri sokkal okosabb mint én vagyok. – gondolta.
Óvatosan kinyitották a hatalmas kaput, és bementek.
– Hűűű! Ez nagyon szép. – ámult el Dorka.

Valóban nagyon szép volt, amit láttak.

Egy színes, illatos virágokkal teli kert tárult a szemük elé. A kert közepén egy kanyargós út volt, melynek végén ott díszelgett nyúl bácsi háza. Az utat fehér, rózsaszínű, és lila jácintok, beljebb sárga nárciszok szegélyezték.

Hermann Marika - Az arany tojás - mese húsvétra - DórikaDórika lehajolt, és megszagolta.
– Szedjek neked egy csokorral? – kérdezte Gyuri kakas, és már nyúlt is, hogy letépjen egy hófehér jácintot.
– Álljmek! Nem a mienk! Mekk mekk. – szólt rá a kecske.
– Na és? Van itt elég. – vagánykodott Gyuri, és már szakította volna le a virágot.
Ekkor a virágok közül hirtelen nagy ugatással egy mérges kutya emelkedett ki. Fogait vicsorgatta a virágtolvaj betolakodókra. Mindhárman megrémültek. Őrült iramban rohantak kifele, és becsukták a kaput. Amikor meggyőződtek arról, hogy a kutya nem jön utánuk Mekkmekk így szólt.
– Még mindig azt mondod, hogy a nyulak félnek a kutyáktól? Mekk mekk.
– Jól van ne mekegj már. Gondolkozzunk! – vakargatta ismét a fejét Gyuri kakas. Hosszasan töprengett, majd így szólt.
– Kitaláltam egy jó hadicselt. Keressetek gyorsan egy kavicsot!
Kavicsot bizony nem találtak itt a hamvas zöld tisztáson, azonban Mekkmekk kifordította a zsebeit.
– Mekvan! – kiáltott fel, és valóban egy- kettő- három-négy, négy kavics potyogott ki a zsebéből.

Gyuri kiválasztotta a legnagyobbat, felkapaszkodott a kerítésre, és már hajította is be a virágok közé.

Dorka és Mekkmekk értetlenül lesték mi az a jó hadicsel, amit kakas barátuk kitalált.
A kavics repült a virágok közé, és amikor lepottyant, a mérges kutya fogait vicsorítva, hangos ugatással újra előbbukkant. Dóri és Mekkmekk rémülten bújtak egymáshoz . Gyuri feszülten figyelt.
– Igen! Jól gondoltam. Ez nem igazi kutya. Ez egy kutya bábu. Ez védi nyúl bácsi pompás virágoskertjét. Mehetünk barátaim!
Irány nyúl bácsi! – adta ki a parancsot Gyuri.
– Biztos hogy nem igazi az a kutya? Mekk mekk.
– Nem igazi. Ne féljetek, gyertek bátran – mondta Gyuri, és már indult is előre, két barátja remegve követte. Már egész közel voltak a házhoz,
amikor hirtelen két álarcos állta útjukat.
– Állj! Ki engedte meg, hogy begyertek? – kérdezte a hosszabb fülű.
A mi kis hőseink úgy megijedtek, hogy szólni sem bírtak. Nagysokára a kecske szólalt meg.
– Mekk mekk.
A két álarcos egymásra nézett, és nagyot nevetett.
– Mekk mekk? Jó válasz. Na ne féljetek! – és levették az álarcukat.

Tudod kik voltak az álarc mögött? Nyúl bácsi két pajkos nyuszikája. Nyúl Péter, és Nyúl Pál. Mostmár mindenki nevetett.

– De tényleg mit kerestek itt Nyúl falván? – kérdezte Péter, amikor már jól kinevették magukat.
– Nyúl bácsit keressük, mert Dorkának szüksége lenne egy arany tojásra.
Ekkor a hátuk mögött megszólalt nyúl bácsi mély érces hangján.
– Arany tojásra? Talán piros tojásra?
– Mekk mekk, bizony nekünk arany tojás kellene.
– Ha nem lesz nem locsolják meg Dorkát kukorikúúú.
– És akkor én elhervadok. – pityeredett el Dorka.
– Na gyertek be, válasszatok tojást. – hívta be a kis csapatot nyúl bácsi.

A műhelyben körbe a polcok telis-tele voltak befestett tojásokkal. Volt ott piros, zöld, sárga, kék, színes, virágos, lepkés, pöttyös.
Volt ott mindenféle, csak arany tojás nem volt.

– Itt nincs arany tojás. El fogok hervadni – sírta el magát Dorka.
– Azt már nem engedhetem meg, hogy az én műhelyemből sírva menjen el valaki, mert nem talált kedvére való tojást – mondta nyúl bácsi.
– Peti! Pali! Gyorsan hozzatok sok sok sárga virágot. Ti meg gyertek teszünk oda vizet ebbe az üstbe. A víz forrt, a csodás sárga virágokat beletették.
Nyúl néni hozott egy festetlen tojást. Ekkor nyúl bácsi elővett egy szelencét, abból egy csipetnyi port szórt a vízbe. Fogta az ecsetjét és már festette is a tojást a frissen főzött festékkel. Mindenki feszülten figyelte.

Hermann Marika - Az arany tojás - mese óvodásoknak húsvétra

– Készen van! – mutatta fel nyúl bácsi a tojást, ami úgy csillogott mint az arany. – Nos? Meg vagytok vele elégedve? – közben nyúl néni a tojást betette egy puhán kibélelt dobozba.
– Mekk mekk. – ez volt az egyetlen válasz. Gyuri és Dorka csak ámultak.
– Tessék kislány, itt az arany tojás, hogy el ne hervadj. – mondta kedvesen Nyúl bácsi.
– Köszönöm szépen. – rebegte Dorka, és átvette a dobozba rejtett tojást.

– Köszönünk mindent, viszontlátásra. Mekk mekk.
– Viszontlátásra kukorikuuuu.
Gyuri kakas és Dorka felpattantak Mekkmekk hátára, és robogtak haza fele.
– Kellemes húsvétot nektek! – integetett a nyúl család a távozók után.

Mekkmekk nagyokat ugrott, és hipp-hopp máris otthon voltak. Dorka szeme talán még jobban csillogott, mint az arany tojás.

– Köszönöm Gyuri kakas, köszönöm Mekkmekk. Igazi jó barátok vagytok.
– Te is jó barát vagy Dorka. Legyen sok locsolód. Dorka bement a házba. Anyuval megfestették a piros tojásokat. Az arany tojást titokban becsempészte a piros tojások mellé, és nagy izgalommal várta a locsolkodást.

Húsvét hétfőn reggel Zsolti még pizsamába belopakodott Dorka szobájába, kezében egy nagy pohár vízzel.
– Hogy el ne hervadj! – kiáltotta, és már öntötte is a vizet.
– Jujj! Ez hideg! – ugrott ki Dorka az ágyból, de eszébe jutott, hogy húsvét van. Itt a locsolkodás ideje.
Nagyot nevettek. Dorka vizesen, és boldogan vette ki a tálból az arany tojást. Átnyújtotta Zsoltinak.
– Köszönöm, hogy nem hagytál elhervadni.
– Dorka te egy csoda vagy! – bámult Zsolti a kishugára, majd tágra nyílt szemekkel nézte az arany tojást.
Az ablakon keresztül behallatszott Mekkmekk és Gyuri kakas vidám hangja.
– Mekk mekk mekk!
– Kukorikuuuu!
Dorka tudta, hogy ez neki szólt. Egymásra néztek Zsoltival, és vidáman nevettek. Szemük boldog ragyogása eltompította az arany tojás fényét.

 

Vége!

Ez a mese húsvétra készült, és Hermann Marika írta! Az írónő további mesekönyveit megtalálod itt!>>>

 

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik kicsik, teljesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal azért helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Elfogadom" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezár