Az én anyukám

Az én Anyukám nagyon szeret mesélni.

Emlékeimben még ma is élesen él,  amikor lefekvés előtt elővettük a nagy zöld mesekönyvet és én kiválaszthattam belőle az aznapra szóló esti mesét.  Vagy amikor töfögve száguldoztunk a kis Trabanttal és közben mondókákat, verseket, énekeket kántáltunk.

Ám eljött az idő amikor engem már nem nem varázsolt el a mesék világa. Felnőttem!

Anyukám viszont továbbra is mesélt, de már nem nekem hanem más gyerekeknek.
Minden év decemberében maga köré gyűjtötte a kollégák  gyermekeit, hogy együtt várják a mikulást.  Ilyenkor  200-300 gyermek is összesereglett és türelmetlenül, de mégis csillogó szemmel lesték a mikulás érkezését.  Azért, hogy könnyebben múljanak a várakozás percei Anyukám mesélt nekik, kezdetben bábjáték  később színielőadás formájában.

Most pedig billentyűzetet ragadott és megnyitotta az AnyaMesélj.hu varázslatos világát, hogy minél több gyerkőcnek szerezzen örömet a meséivel és  történeteivel.

 

hermann_marikaGyermekkorom egyetlen nagy álma volt, hogy tanítani fogok. Elképzeltem, ahogyan a csillogó tekintetek rám szegeződnek, és én megtanítom őket mindarra, amitől a világ kitárul előttük. Megtanítom őket írni, olvasni, számolni, megtanítom őket játszani. Ma már tudom, játszani nem mi felnőttek tanítjuk meg a gyermekeinket, hanem ők tanítanak meg minket.
Hosszú éveken át dédelgettem ezt az álmot.  Amikor eljött az idő, hogy tegyek a valóra váltásáért, sajnos  elbizonytalanodtam. Féltem. Talán a kudarctól, az óriási felelősségtől, talán gyenge voltam. Nem tudom. Egy bizonyos az életem útja a számok világába vezetett. A tartozik, követel, az egyezőség  fenntartása, ez is izgalmas, nehéz feladat. Ez lett a munkám, amit nagyon szerettem, sőt  szeretek ma is.

Egy régi történet azonban időnként felbukkan az emlékeimben.

Egy általános iskola jótékonysági műsorán vendégként vettem részt.
” A következő műsorszámmal a tanárok készültek, fogadják….” Szólt a bejelentés.
A zene megszólalt, a helyi pedagógusok esernyőket pörgetve bejöttek, és szívvel lélekkel játszottak nekünk. Hogy mit? Már nem tudom, de azt tudom, hogy a vidám előadás alatt potyogtak a könnyeim. Elsirattam egy régi álmot. Hiszen ha valóra váltom, most én is ott lehettem volna közöttük. Ekkor döntöttem el, amit lehet még bepótolok. Így kezdtem mesét tanítani az óvodás gyerekeinknek a  munkahelyi mikulás ünnepségre. Ez a mesejátszás ma már a felnőtt munkatársaimmal együtt évről évre ismétlődő csodává nőtte ki magát. Mesét játszunk, mesét álmodunk.
Az álmaim azonban egyre gyarapodtak. Így kezdtem mesét írni.
Mesét, mesét, mesét. Mert megtanultam, a mese visszarepíthet oda, ahol az álmok valóra válnak, a mese megtanít újra játszani, a mese csillogó tekinteteket varázsol, a mese összeköt gyermeket felnőttet.
A mese szebbé tehet egy világot.

Az oldalon Hermann Marika meséit olvasod! 🙂

  • Kövess minket a Facebookon is!

  • Ti küldtétek!

    figula_vencel_6eves_mikulasrajz forgacs_dora_4eves_odonkemese_rajza pepike-hohugo pepe_maci
  • Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

    Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik kicsik, teljesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal azért helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Elfogadom" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

    Bezár