Eljött a sok büszke anyuka,
Velük jött sok kedves kisbaba.
Ő az én kincsem, ő az én kisbabám,
Egymásnak mutatja gyermekét valahány.
Már felül, Már szalad, Már kinőtt a foga is.
Mondják büszkén a mamák innen is, onnan is.
A sok kicsi gyermek ez alatt mit csinál?
Nézdegél, gőgicsél, csacsog és szaladgál.
Játék közben ők itt mindent szét pakolnak,
Időnként sírnak is, de még többet kacagnak.
Boldog mindegyik, hiszen itt a világ,
Itt van az anyuka, ki vigyáz reá.
Ó kedves anyukák, mily gazdagok vagytok,
Hogy a jó Istentől ily kincset kaptatok.
Csiszolatlan gyémánt mindenik kisbaba,
Ti vagytok a mester, ki őket csiszolja.
Munkátoktól függ, hogy kincsek maradnak e?
Szeretetetektől, hogy szépen ragyognak e?
Kívánjuk hogy, váljon valóra álomotok,
És ti, kis manócskák legyetek boldogok.
Örömmel láttunk itt vendégül mindenkit,
Boldog a mi szívünk, hogy ezt megtehettük.
Hogy miért jött el hozzánk a sok kedves kismanó?
Mert ez volt az első takarékszövetkezeti
Baba – mama találkozó!
Ti mondtátok!