Posts found under: Versek

A napot ébresztő kiskakas

Volt egyszer egy kiskakas,
Tarka tollas, tarajas.
Kukuríkú, szólt hajnalban,
Ám, napocska nem hallotta.

Töprengett a kiskakas,
Tarka tollas, tarajas.
Hogy keltsem, fel a napot,
Hogyha, az elszundított?

Gondolta a kiskakas,
Tarka tollas, tarajas.
Felmegyek a dombtetőre,
Úgy felébred egykettőre.

Kukuríkú, ébredj nyomban!
De, biz nem jött a napocska.
Sóhajtott a kiskakas,
Tarka tollas, tarajas.

Nem élem túl azt a szégyent,
Ha napocska, ma nem kel fel.
Meghallotta ezt egy szellő
Kakaskához így szólott ő.

Ne szomorkodj kiskakas,
Tarkatollas, tarajas.
Segítek én, megígérem,
S, repült fel a magas égre.

Napot takarta egy felhő,
Azon nyomban elfújta ő.
Előbukkant a napocska,
Fényét, szikrázva ontotta.

Megörült a kiskakas,
Tarkatollas, tarajas.
Kukuríkú, szólt nótája,
Az ő, szellő barátjának.

Olvasd tovább a mesét...

Karácsonyfa

Figyelj, figyelj kisbarátom
Közeledik a karácsony.
Csengő csendül, a láng lobban,
Karácsonyfa máris ott van,
Odabent a szobában.

Angyal szárnyon, vagy ki tudja,
Hogyan került a fa oda?
Rajta fényes csilló gömbök,
Szaloncukor, habkarika,
Peti nézi, s ezt kiáltja,
Hiszen ez a fenyőfácska!

Valóban, de van egy titka,
Szívedtet ha felé tárod,
Szeretetbe bugyolálod,
Csoda lesz az én ígérem,
Karácsonyfád lesz az néked.

Figyelj, figyelj kisbarátom
Közeledik a karácsony.
Csengő csendül, a láng lobban,
Karácsonyfa máris ott van,
Odabent a szobában.

Olvasd tovább a mesét...

Télre várva

Learatták a búzát,
Itt az új kenyér.
Véget ért a szüret is,
Forr a friss nedű.

Zizegve hull a levél,
Sárgul a határ.
Őszbe borult az erdő,
Elcsitult a táj.

Útnak indult a fecske,
S a gólyamadár.
Medve készült a télre,
Szemét hunyja már.

Tűz ropog a kályhában,
Füstöl a kémény.
Az ablakon jégvirág,
Kopogtat a tél.

Olvasd tovább a mesét...

Ecset, festék, rajzfüzet.

Ecset, festék, rajzfüzet,
Fess ide egy zöld hegyet!
Hegy lábához patakot,
Kék vizűt, s rá csónakot.

Patak partra házikót,
Házikóra ablakot,
Az ablakba ibolyát,
Sárga, fehér tulipánt.

A ház mellé kiskutyát,
Tarka lepkét, kis leányt.
Pöttyös labdát a kezébe,
Vígan fusson a mezőben.

Fessél felhőt, fényes napot,
Fessed ide magadat.
Fess, amíg tart a festéked,
S festeni valód akad.

Olvasd tovább a mesét...

Utazás

Robog velem a kis vonat,
A sztyeppéken át.
Mellettünk fut egy oroszlán,
És három zsiráf.

Odaintett az oroszlán,
A csíkos zebráknak.
Én is oda integetek,
Egy nagy elefántnak.

Bárány felhők sütkéreznek,
Meleg napsütésben.
Egy kék tóhoz odaérve,
Hűs a szellő, érzem.

Felröppen egy madár sereg,
Fehér lett az égbolt.
Elrobogott a kis vonat,
Pedig nagyon szép volt.

Berobogott a kis vonat,
A mi kis falunkba,
Itt már nem fut az oroszlán,
Sem a csíkos zebra.

Nincsenek, már elefántok,
Madár raj sem rebben,
Ám a fehér bárány felhők,
Velem haza jöttek.

Olvasd tovább a mesét...

Baba – mama találkozó

Eljött a sok büszke anyuka,
Velük jött sok kedves kisbaba.

Ő az én kincsem, ő az én kisbabám,
Egymásnak mutatja gyermekét valahány.

Már felül, Már szalad, Már kinőtt a foga is.
Mondják büszkén a mamák innen is, onnan is.

A sok kicsi gyermek ez alatt mit csinál?
Nézdegél, gőgicsél, csacsog és  szaladgál.

Játék közben ők itt mindent szét pakolnak,
Időnként sírnak is, de még többet kacagnak.

Boldog mindegyik, hiszen itt a világ,
Itt van az anyuka, ki vigyáz reá.

Ó kedves anyukák, mily gazdagok vagytok,
Hogy a jó Istentől ily kincset kaptatok.

Csiszolatlan gyémánt mindenik kisbaba,
Ti vagytok a mester, ki őket csiszolja.

Munkátoktól függ, hogy kincsek maradnak e?
Szeretetetektől, hogy szépen ragyognak e?

Kívánjuk hogy, váljon valóra álomotok,
És ti, kis manócskák legyetek boldogok.

Örömmel láttunk itt vendégül mindenkit,
Boldog a mi szívünk, hogy ezt megtehettük.

Hogy miért jött el hozzánk a sok kedves kismanó?
Mert ez volt az első takarékszövetkezeti
Baba – mama találkozó!

Olvasd tovább a mesét...

Mit gőgicsél a baba?

Integet a kezecske,
Kalimpál a lábacska.
Csillog a két szemecske,
Gőgicsél a szájacska.

Vajon mit mond? Ki tudja?

Hallgatja a nagypapa,
Boldogan ezt kiáltja,
Hallottátok? Szavamra!
Azt mondta, hogy nagypapa!

Ó te balga, szól nagymama,
Hiszen mindenki hallhatja,
Engem szólított a lelkem,
Nekem mondta, nagymama.

Tiltakozik az apuka,
Ily hosszú szót, hogy mondana?
Nyissátok már ki fületek!
Aput mondott ő énnekem.

Mosolyog csak az anyuka,
Hogy lehet mind ilyen buta?
Nem mond ő még ily szavakat,
Nem mond mást, csak azt hogy anya.

Olvasd tovább a mesét...
  • Kövess minket a Facebookon is!

  • Ti küldtétek!

    forgacs_dora_4eves_odonkemese_rajza pepike-hohugo vince-hohugo pepe_maci
  • Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

    Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik kicsik, teljesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal azért helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Elfogadom" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

    Bezár