A mi daloló diófánk

Udvarunkon áll egy termetes diófa,
Télen csupasz ágait, jég takarja s hóbunda.
Nézd ott van egy kis tető, téli madáretető,
Benne sok sok kismadár, mindegyik tavaszra vár.

Hogy ha eljő a tavasz, elolvad a jég s a hó
Ébredezik a diófa, rügye pattan, halihó!
Lombja zöldül, éledez, nyárra lakókat keres,
Jön a rigó, fekete, hajnalt köszönt éneke.

A diófa egyik ágán, fészet rak egy vadgalamb pár,
Az lesz ám csuda fészek, dolgoznak is serényen.
Turbékolnak, tojást raknak, fiókákat nevelnek.
Felnőnek majd a fiókák, s más diófát keresnek.

Csiripp csiripp csipcsiripp hangosak a verebek,
Ha rászállnak diófánkra, mást hallani nem lehet.
Csapatostul jönnek, mennek a szürke kis madarak,
Itt van feljött, csiripelik, már az öreg nyári nap.

Dalolnak ők egész nyáron, már hajnaltól napestig,
Így dalol a mi diófánk, s őt mindenki szereti.
Gyorsan múlik el a nyár is és eljő a borús ősz.
A diófa lombja sárgul, zizegve hull a levél.
Érett diók mind lehullnak, törheted ha itt a tél.

Kerékpártúra

Egy hetyke kis Gyurika és a kedves Marika,
Biciklizni elindultak, szél úrfira fittyet hánytak.
Tekerték a bicikliket, a szél is segítette őket.
Szólt a kedves Marika, forduljunk meg Gyurika,
Àm de a kis vagány gyerek, legyintett rá s tovább tekert.

Célba értek, megfordultak, haza felé elindultak,
Szél úrfi csak fújt, s nevetett, most légy hetyke Gyuri gyerek.
Gyurika biz erőlködik, szuszog, fárad, s mérgelődik.
Ó te szél, te kegyetlen, mért kínozol meg engem?
Nevet a szél, s ezt kiáltja, a ballagó Gyurikának,

Az a tanácsom te néked, te kis hetyke Gyurika,
Hallgass mindig a társadra, a te kedves Marikádra.
Így majd nem kell erőlködnöd, nem kell többé mérgelődnöd.
Felszállhatsz a kerékpárra, tekerhetsz egy szebb világba,
Szelek szárnyán, társad karján, így egymásra vigyázva.

Eperke és pocok

Egy kis leány, eperke
Éretlen még szegényke.
Na és pocok, a kis vakond?
Dohog, morog szégyenkezik,
Iskolába nem engedik.

Összefognak, szövetkeznek,
Legokosabbat keresnek.
Ki lehet az? Tán a róka?
Vagy talán a nyúl, vagy szarka?

A kígyó is jelentkezik,
Balt, és jobbot megismerik.
Számolni is megtanulnak,
Iskola udvarba jutnak.

Várja őket gyerek sereg,
A Tanítónéni nevet.
Éretlenek már nem vagytok,
Iskolába eljárhattok.

A szülők is megérkeznek.
Fogadkozik a két gyermek,
Többé ilyet ők nem tesznek,
Boldogan össze ölelkeznek.

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik kicsik, teljesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal azért helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Elfogadom" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezár