Hónap: 2014 június

Apu mesélj!

Altatódal nemcsak apukáknak! 🙂

Tojástartóból készült alkotások

Évszakok

Itt a cinke, tavaszt hirdet,
Nyisd ki lelked, nyisd ki szíved.
Élvezd te is a napot,
Most ültesd el a magot.

Megjött a nyár, meleg van már,
Ugorj fejest barátom,
Mert ehhez a forrósághoz,
Csak hűs vizet ajánlok.

Erdő, mező őszbe borul,
Vége már a nyárnak.
Itt a füzet, itt a könyv
Mehetsz iskolába.

Hogy ha eljő a karácsony,
Akkor bizony itt a tél.
Hó fedi a völgyet, hegyet,
Szánkózik majd a sok gyerek.

Így ballagnak az évszakok,
Így telnek az évek.
Legyen vidám minden napod,
Így lesz szép az élet.

Fecskék

Vidáman ficsereg egy fecske pár,
A fecske fészek is készen van már.
Sárból, meg szalmából,
Nagyon sok munkával,
Rakta azt a fecske pár.

Éhesen csivitel sok fecske száj,
Kikelt egy fészeknyi fióka már.
Légy is van, bogár is,
Van sok finomság is,
Vidáman hordja azt a fecske pár.

Nagyra nőtt a sok sok kis fecske ám,
Repülni tanítják szüleik már.
Suhog a sok gyenge kis fecske szárny,
Biztatja mamácska, menni muszáj.

Vidáman ficsereg seregnyi száj,
Útnak indult már a fecske család.
Repülnek, hegyeken s tengeren át,
De hogy ha tavasz lesz,
Majd újra itthon lesz a népes fecske család.

Válasz egy kedves ismerősnek

levelKedvesem!

Köszönöm az leveled, melyben azért aggódsz, hogy mi lesz velem? Velem, aki több, mint három évtizede a számvitel és pénzügy világában, folyamatos tanulás mellett pörögtem ezerrel, most pedig nyugdíjasként mesét írok a gyerekeknek.

Jelentem boldog vagyok! A pörgés ezerrel megmaradt. A folyamatos tanulásra, még ha hihetetlen is számodra, ebben a világban is feltétlenül szükség van. Iga ma már nem a nehéz jogszabályi változásokat és pénzügyi dolgokat tanulom. Ezt a munkát, egy sokkal nehezebb, folyamatos tanuláson keresztül lehet elvégezni. Itt a gyermekek lelkét kell megtanulni, ahhoz kell hozzáférni sok- sok szeretettel. Ez a munka, ha munka egyáltalán, mert szerintem több annál, szóval ez egy izgalmas feladat. Hihetetlen utazásokat tettem már meg, amióta írok.
(tovább…)

Jó barátok

Libben, lebben szúnyog Mara,
Egy zöld nádszál az otthona.
Ha meglátja Béka Bélát,
Zizzen, rebben és tovább áll.

Béka Béla hoppon maradt,
Finom ebéd ma elmaradt.
Elköltözött szúnyog Mara,
Másik nádszál lett otthona.

Ne félj tőlem Szúnyog Mara,
Nem eszlek meg téged soha.
Gyere vissza, kérlek szépen,
Hiányzol már nagyon nékem.

Szúnyog Mara megsajnálta,
Régi nádszál befogadta.
Béka Béla boldog nagyon,
Szúnyog Mara, itthon vagyon

Így lettek ők jó szomszédok,
Többé soha el nem válók.
Szúnyog Mara, Béka Béla,
Ők igazi jó barátok.

Kabaki hercegnő

Luca éjfekete haja, mint egy seprű úgy meredt ki narancssárga sapkája alól. Fekete szeme csillogott. Hófehér arcán hegyes orra messzire mutatott. A városba nem régen költöztek be. Amikor Luca az új iskolájában az első napot töltötte, néhány fiú varjúnak csúfolta. Ettől nagyon megbántódott és többé nem barátkozott senkivel, mindig egyedül volt.
Az osztály nagy örömére ma a második óra lyukasóra volt.
– Kimehettek az udvarra labdázni – jelentette  be az igazgatóbácsi. Erre nagy üdvrivalgás tört ki. – Csendesebben! Ne zavarjátok az órákat! – intette rendre a hangoskodókat. Csend lett. A gyerekek párba állva vonultak ki. Luca a sor végén egyedül kullogott. Amikor az udvarra értek, mindenki rohant a pályára labdázni. Vidáman dobálták a labdát. Luca egy ideig a pálya széléről nézte őket, majd  odabaktatott a kerítéshez. Kavicsokat keresett és a kerítés résein át az  út menti árokba dobálta őket. Már vagy négy kavicsot eldobott, amikor valaki rászólt.
(tovább…)

A csalafinta pöttyök

Hol jártál te kis macska?
Talán a csalánosba?
Kezed pöttyös, lábad pöttyös,
Mit tegyek most tevéled?

Iskolába nem járhatsz,
Sokakat megfertőzhetsz.
Hogy ha himlős vagy lelkem,
Itthon ágyba feküdhetsz.

Doktor bácsi kutatja,
Hol a pöttyöd kis macska?
Ha a pöttyök eltűntek,
Mit tegyek én tevéled?

Hol jártál te kis macska,
Talán a pötty irtóba?
Kezed tiszta, lábad tiszta,
Nincs már pöttyöd tenéked.

Nagyot nevet kis macska,
Nem kell már tanulnia,
Vége van az iskolának,
Pöttye sincsen kis macskának.

Járjuk a táncot

Nézd a fürge lábacska,
Hogy cifrázza, hogy járja.
Járjad te is, tillárom,
Gyere legyél a párom.

Járd a csárdást én vélem,
Én is járom te véled,
Pántlikába, bő szoknyába,
Meg kopogós kis csizmába.

Járjad fürge lábacska,
Cifrázd kicsi Mariska,
Járjuk együtt, tillárom,
Jó, hogy te vagy a párom.

A mi daloló diófánk

Udvarunkon áll egy termetes diófa,
Télen csupasz ágait, jég takarja s hóbunda.
Nézd ott van egy kis tető, téli madáretető,
Benne sok sok kismadár, mindegyik tavaszra vár.

Hogy ha eljő a tavasz, elolvad a jég s a hó
Ébredezik a diófa, rügye pattan, halihó!
Lombja zöldül, éledez, nyárra lakókat keres,
Jön a rigó, fekete, hajnalt köszönt éneke.

A diófa egyik ágán, fészet rak egy vadgalamb pár,
Az lesz ám csuda fészek, dolgoznak is serényen.
Turbékolnak, tojást raknak, fiókákat nevelnek.
Felnőnek majd a fiókák, s más diófát keresnek.

Csiripp csiripp csipcsiripp hangosak a verebek,
Ha rászállnak diófánkra, mást hallani nem lehet.
Csapatostul jönnek, mennek a szürke kis madarak,
Itt van feljött, csiripelik, már az öreg nyári nap.

Dalolnak ők egész nyáron, már hajnaltól napestig,
Így dalol a mi diófánk, s őt mindenki szereti.
Gyorsan múlik el a nyár is és eljő a borús ősz.
A diófa lombja sárgul, zizegve hull a levél.
Érett diók mind lehullnak, törheted ha itt a tél.