A kerek erdőben áll egy takaros házikó, mellette áll egy tojásfestő műhely. A ház körül egy óriási zöldséges kert terül el.
– Nos? Kitalálod kik laknak ebben a házikóban?
– Igen. Egy nyuszi család lakik benne. Nyuszi apu, Nyuszi anyu és kisfiuk Nyuszifül.
Nyuszi apu híres tojásfestő mester. A kerek erdőben ő festeti Húsvétra a hímes tojásokat. Nyuszi anyu a világ legjobb zöldségeit termeszti, sőt finom salátákat is készít belőlük. Van egy színes virágos kertje is, melynek közepén egy formás barkafa áll. Amikor a virágok nyílnak illatuk betölti az egész erdőt. Nyuszifül az erdei iskolába jár, ahol tavasszal szünet van, ilyenkor mindenki készül a Húsvétra.
Egy tavaszi reggelen Nyuszi anyu már pirkadatkor ébresztgetni kezdte az ő kis csemetéjét.
– Jó reggelt lelkem, bogaram! Ébredj fel! Indulunk a városba.
Nyuszifül félig kinyitotta az egyik szemét, de gyorsan vissza is csukta és fejére húzta a takaróját. Nyuszi anyu azonban kitartó volt, türelmesen tovább ébresztgette kisfiát.
– Ébresztő hétalvó! Nyuszi apu már előkészítette a kerékpárokat.
Erre Nyuszifül kinyitotta a szemét és álmosan bámult anyukájára, majd az ablakra.
– De anyuuu! Még hajnal van! Minek kell ilyen korán felkelni?
– Indulnunk kell a városba. Segítünk Nyuszi apunak a tojásfestéket hazahozni. Hamarosan itt a Húsvét, és meg kell festeni a hímes tojásokat.
– Megyünk a városba? Hurrá! – kiáltott fel lelkesen Nyuszifül és már pattant is ki az ágyból. Odafutott az ablakhoz, kinézett rajta és felkiáltott.
– Anyuuu! Kivirágzott a nyuszi farok.
Anyukája nevetve jegyezte meg.
– Nem nyuszi farok az lelkem, hanem barka. Tudod a barkafa ágaira akasztjuk fel a hímes tojásokat amikor apu megfesti őket. Most azonban futás a fürdőszobába, majd öltözés, mert indulnunk kell!
– Nem is reggelizünk? – kérdezte csalódottan Nyuszifül.
Ekkor jött be Nyuszi apu, aki már készen állt az útra és elnevette magát.
– Ne féltsd a pocakodat, nem marad éhen! Nyuszi anyu készített nekünk sárgarépás szendvicseket, azokat megesszük az úton. Iszunk mellé citromos teát is! Anyu már beletöltötte az új kulacsba, és mindent bepakolt a hátizsákba.
Nyuszifül futott mosakodni, fogat sikálni, öltözködni, és már készen is volt.
– Mehetünk. – jelentette ki.
Így aztán kora reggel a Nyuszi család, biciklikkel nekiindult a városba vezető útnak, hogy megvásárolják mindazt, ami szükséges a tojásfestéshez.
Elől tekert Nyuszi apu, és egy kiskocsit húzott a biciklijével. Középen ment Nyuszifül, majd a sort Nyuszi anyu zárta. Amikor félúton jártak Nyuszi apu egy tisztásra mutatott.
– Itt pihenünk egy kicsit, és megreggelizünk.
Kipakolták a hátizsákból az elemózsiát. Nyuszi anyu megterített, és jóízűen falatozni kezdtek. Nyuszifül már a harmadik szendvicset majszolta, amikor teli szájjal megszólalt.
– Anyu isteni ez a szendvics, ilyen finomat még sosem ettem – és ez igaz is lehetett. A szendvics ugyan nem volt különleges, de kint a természet lágy ölén, néhány kilométernyi biciklizés után bizony nagyon jól esett.
Amikor minden elfogyott felkerekedtek és meg sem álltak a városi festék boltig. Itt Nyuszi apu megvásárolta mindazt, ami a tojásfestéshez szükséges. Vásárolt festéket, festék tartót, ecsetet, törlőkendőt. Bepakolták a kiskocsiba, majd elindultak hazafelé.
Otthon apu így szólt a kisfiához.
– Nyuszifül már elég nagy vagy ahhoz, hogy megtanuld a hímes tojás festését, ezért anyuval úgy döntöttünk, hogy elkezdem a tanításodat.
– Muszáj apu? – kérdezte Nyuszifül, mert nem igazán örült ennek az ötletnek.
– Tudod fiam hosszú évek gyakorlata kell ahhoz, hogy mestere legyél a tojásfestésnek. Hidd el sok örömet fogsz találni benne.
Nyuszifül ugyan nem hitt abban, hogy valaha is öröme lenne ebben a mesterségben, de szerette apukáját és bízott benne.
– Vágjunk bele apu! – mondta elszántan, és kezet nyújtott apunak.
Anyu az ajtóból mosolyogva figyelte őket. Nyuszi apu és Nyuszifül előkészítették a kellékeket. Apu elmagyarázta az ecsetkezelést, a festés technikáját, néhány családi titkot is elárult, mielőtt neki kezdtek a munkának.
– Apu milyen mintákat festünk a tojásra?
– Ó bármilyen mintát festhetünk. Lehet tulipános, lepkés, csipkés, csíkos, pöttyös vagy amilyen tetszik nekünk.
– Akkor én most milyen mintát fessek? – kérdezte Nyuszifül tanácstalanul.
Nyuszi apu mosolyogva válaszolt.
– Fessél olyat, amilyet a szíved diktál.
Nyuszifül döbbenten nézett apukájára, azonban nem szólt egy szót sem, de magában azt gondolta.
– Csak tudnám milyen mintát diktál az én szívem?
Közben felvették a festő kötényt, és nekikezdtek a festésnek. Nyuszi apu egy tulipán mintát festett a tojásra.
Nyuszifül is belemártotta az ecsetet a festékbe, és nagyot sóhajtva festeni kezdett. A festék minden ecset mártáskor lecsöppent az asztalra. Nyuszifül gyorsan letörölte a kezével, majd megdörzsölte az orrát, a fülét, de még a feje búbját is. Délben, amikor anyu ebédelni hívta őket, még mindig ugyanazt a tojást festette, amit reggel elkezdett.
– Gyere lelkem, megmosakodunk, mielőtt asztalhoz ülünk – fogta kézen Nyuszi anyu kisfiát, és vitte a fürdőszobába.
Mosakodás után leültek az asztalhoz ebédelni. Az ebédet gyorsan elfogyasztották és sietve dolgoztak tovább. Nyuszi apu munka közben ismét elmondott néhány jó tanácsot, majd megnézte Nyuszifül munkáját.
– Kisfiam te milyen mintát festesz erre a tojásra?
Nyuszifül nézte a tojást, majd így szólt.
– Nem baj, ha nem mondom meg?
– Természetesen nem. Ez a te döntésed – mondta apu, és határozott ecsetvonásokkal festett tovább.
Nyuszifül kissé elgondolkozva megszólalt.
– Apu! Én lepke mintát festek, de ezt nem lehet felismerni. Szerinted ezt a tojást így is megveszi valaki?
– Hidd, el kisfiam nem az számít mennyire szabályos mintákat festesz. Akkor lesz szép egy hímes tojás, ha a szívvel és szeretettel fested.
– Na puff neki! Apu aztán tud vigasztalni – gondolta Nyuszifül, mert nem igen értette mit jelent az, hogy szívvel szeretettel festeni. Azt azonban érezte, hogy szép mesterség ez a a tojásfestés.
Késő este lett, mikorra készen lettek a festéssel, ezután a kész tojásokat egyenként felakasztották barkafa ágaira, és ezzel mára befejezték a munkát. Nyuszifül nagyon elfáradt, ezért amikor lefeküdt hamar eljött az álom a szemére. Álmában híres tojásfestő mester volt, sőt még apukájánál is szebb tojásokat festett.
Nyuszi apu még csillámporral beszórta a tojásokat mielőtt ő is nyugovóra tért.
Az éjszaka gyorsan elrepült. Nyuszi anyu már hajnalban felkelt, hogy előkészítse a tojásvásárt. Kinézett a barkafára, és kis híján elájult.
– Hol vannak a hímes tojások? Ellopták őket! Jaj most mi lesz velünk? Ilyen szégyent!
Nyuszi apu és Nyuszifül felijedtek a jajveszékelésre és azon nyomban kifutottak a kertbe, ahol siralmas látvány fogadta őket. Egyetlen tojás árválkodott a barkafa tetején, az amelyiket Nyuszifül festett. A többi eltünt. A nap első sugarai már csak a tojások hűlt helyét találták. Nyuszi mester dermedten állt.
– Ki tette ezt velünk? Oda a jó hírünk. Végünk van!
Nyuszi anyu azonban magához tért döbbenetéből.
– Valamit gyorsan ki kell találnunk. A vásárlóink nem tudhatják meg mi történt.
Nyuszi mester lemondóan legyintett.
– Már késő.
Az úton egy vidám vásárló csapat közeledett, élükön a nagyhangú Rókánéval, aki már messziről kiáltozott.
– Nyuszi mester az idén talán eldugtad előlünk a hímes tojásokat? Nem látom őket a barkafán.
Erre aztán a többiek is rázendítettek. Záporoztak a kérdések. Nyuszi mester és családja megszégyenülten hallgattak.
– Mester uram talán elfelejtetted megfesteni a tojásokat?
– Lehet, hogy eladtad valaki másnak a mi hímes tojásainkat?
– Netán kitanultál a tojásfestésből Nyuszi mester?
– Amint látom egyetlen szerencsétlen tojást mégis sikerült megfestened.
Ezt már Nyuszifül nem bírta tovább. Nagyot dobbantott a lábával, és sértődötten felkiáltott.
– Nem is szerencsétlen az a tojás! Igenis szép, a többi pedig még szebb volt, csak valaki ellopta az éjjel.
Hirtelen csend lett, mindenki megdöbbent. Nyuszi mester barkafájáról még sohasem loptak el egyetlen tojást sem.
Elsőként Bagolyné szólalt meg.
– Ez igaz mester uram? Ellopták a tojásokat?
Nyuszi mester szomorúan válaszolt.
– Bizony igaz. Tegnap megfestettem az összest, és ide akasztottuk a barkafára, de hajnalban már csak ez az egy volt itt.
– Ezt pedig az én tehetséges Nyuszifülem festette! – jelentette ki büszkén Nyuszi anyu.
– Hallatlan! Itt a húsvét, és nincs hímes tojás. Most mit tegyünk? – méltatlankodott Őz mama.
– Nyuszi mester hajlandó lennél újra megfesteni a tojásokat? – kérdezte Bagolyné asszonyság.
– Már hogyan festhetném meg újra, ha nincs tojás, nincs festék, nincs ecset?
– Hozunk mi tojást a madaraktól, ugye gyermekem? – fordult Sas mama a leányához, és huss! Már el is repültek.
Pók anyuka és lányai is elsiettek, hogy kosarat szőjenek, amibe a tojásokat összegyűjtik.
– Mi hozunk mókus szőrt ecsetnek – jelentette be Mókus mama, és már ugrottak is fáról fára, hogy mielőbb visszaérjenek.
– Mi addig kopácsolunk két ecset nyelet – mondták Harkályék, és már repültek is a megfelelő fát megkeresni.
– Én pedig egy titkos családi recept alapján főzök festéket – mondta reményteli hangon Nyuszi mester.
– Futás gallyat szedni, tüzet rakni! Nyuszifül hozz bográcsot! Medvéék! Gyorsan hozzatok vizet! – vette át az irányítást Rókáné.
Nyuszi anyu futott a híres zöldséges kertjébe.
Hozott céklát, sárgarépát, a virágos kertből színes virágcsokrokat szedett. A tűz égett a víz forrt a bográcsban, Nyuszi mester a zöldségekből, és virágokból a titkos családi recept alapján festéket készített. Mire elkészült a festék Sas mama és leánya egy nagy kosár madártojást hoztak. Mindenki tisztogatta a tojásokat. Nyuszi mester kifújta őket. A tojások készen álltak a festésre.
Harkályék is meghozták az ecsetnyeleket, Mókusék az ecsetszőrt. Összeillesztették, és készen volt az ecset. Mókusné átnyújtotta Nyuszi mesternek.
– Itt az ecset Nyuszi mester, sőt két tollat is hoztunk a finom munkálatokhoz.
Nyuszi mester meghatottan nézett körbe. Egyik kezébe vett egy tojást, a másikba egy ecsetet, majd hirtelen elkomorult az arca.
– Minden hiába drága kedves barátaim. Ennyi tojást holnap reggelig se tudok megfesteni.
– Akkor fessen Nyuszifül is! Nyuszi asszony azt monda hogy tehetséges. – kiáltotta Rókáné. Nyuszi asszony a fia védelmére kelt.
– Hogyan festhetne, mikor még festő köténye sincsen?
– Majd mi hozunk. – kiáltották Bagolyék, és már repültek is. Néhány perc múlva két hatalmas lapu levéllel tértek vissza. A kisebbet felkötötték Nyuszifülnek, a nagyobbat Nyuszi mesternek.
– Lássunk hozzá fiacskám, mert az idő halad! – mondta Nyuszi apu, és már mártotta is ecsetét a festékbe.
Nyuszifül elpityeredett.
– De én nem is tudok mintát festeni.
Erre a lányok már mutatták is a mintákat a tulipános szoknyán, a pillangós csaton, a csipkés galléron, a csíkos pruszlikon, a pöttyös kalapon.
– Majd ezekről rámásolod a mintát a tojásokra. Jó lesz?
Erre Nyuszifülnek már nem lehetett több kifogása, belemártotta az ecsetet a festékbe és festette a tojásokat.
Késő este lett mire elkészültek. Nyuszifül tetőtől talpig színes festékfoltokkal volt tarkítva, de senki nem nevette ki. Minden lány dicsérte az ügyességét. Amikor a barkafa megtelt tojással Nyuszi apu fogta csillámport, hogy beszórja őket. Rókáné felkiáltott.
– Megállj mester uram! Az előző tojásokat is beszórtad ilyen csillogó porral?
Nyuszi mester úgy meglepődött, hogy meg sem tudott szólalni, csak bólogatott, hogy igen.
– Akkor már tudom ki lopta el a tojásokat!
Minden tekintet kérdően szegeződött Rókánéra, így hát folytatta.
– Igen. Világos. A szarkák, csakis ők vihették el. Ráadásul nincsenek is itt.
Erre aztán mindannyian felkerekedtek, és elindultak a Szarkáék fészkéhez, ahol a csillogó hímes tojásokkal még az udvar is fel volt díszítve.
Mindenki nagyon megharagudott rájuk.
– Hogy mertétek ellopni Nyuszi mester hímes tojásait? – kiáltott be Bagolyné az ajtón.
A kiáltozásra lógó csőrrel előjött Szarkáné, és a lánya. Mindkettőjük nyakába volt egy egy csillogó tojás.
– Mi igazán nem akartuk, de hát úgy csillogtak a holdfényben. Nagyon sajnáljuk. Mi visszaadjuk mindet, és többé nem teszünk ilyen rosszat. – fogadkoztak szégyenkezve.
Rókáné odafordult Nyuszi mesterhez.
– Nyuszi mester milyen büntetést adjunk ezeknek a tolvaj szarkáknak?
– Nem is tudom, talán, talán adják vissza a tojásokat. Vagy ez túl szigorú büntetés? – kérdezte Nyuszi mester halkan.
– Ó Nyuszi mester, te nem csak a csodás hímes tojásaidról vagy híres, hanem a jó szívedről is.
Én azonban azt mondom Szarkáék az idén ne kapjanak hímes tojást. Szavazzunk. Aki egyetért, kiáltson egy igent.
– Igeeeen! – hangzott az egyetértő igen mindenfelől.
Ezt követően a szarkák visszahordták a tojásokat a barkafára, így megkezdődhetett a tojásvásár.
A visszakapott tojások mellé a frissen festett tojásokat ajándékba kapták a vásárlók. Mindenki elégedetten tért haza, csak Szarkáné és kislánya volt nagyon szomorú. Ők nem kaptak egyetlenegy hímes tojást sem. Igaz nem is maradt egy sem, vagy egy azért mégis maradt. Az amit Nyuszifül elsőnek festett. Kicsit csúnyácska, de mégis csak hímes tojás. A Nyuszi család megsajnálta a pityergő szarka lányt, amikor tojás nélkül, szomorúan indultak haza. Nyuszi apu utánuk kiáltott.
– Várjatok! Ha akarjátok ezt a tojást nektek adom – és átnyújtotta Nyuszifül első hímes tojását.
A Szarka kislány szeme felragyogott.
– Köszönöm Nyuszi mester. – és boldogan magához ölelte a tojást, melyen a minta felismerhetetlen volt, és a festék is elmosódott.
– Várj csak egy kicsit. – mondta Nyuszi mester, és elővette a csillámport, majd vastagon beszórta vele a tojást.
A tojás úgy csillogott, mint az arany.
– Most már a tied, elviheted. De többet soha ne vedd el azt ami a másé!
– Nem fogom Nyuszi mester, ígérem. – fogadta meg a szarkalány és boldogan repült anyukája mellett hazafelé.
Csillogó szemekkel nézte a hímes tojást és repesve mondta mamájának.
– Mama nekem van a legeslegszebb hímes tojásom az egész kerek erdőben.
A Nyúl család is boldog volt. Minden vásárlójuk elégedetten térhetett haza a húsvéti hímes tojásvásárról.
– Nyuszifül ha így haladsz híres tojás festő lesz belőled. Büszke vagyok rád. – dicsérte meg kisfiát Nyuszi apu. Anyu átölelte, és összevissza puszilta Nyuszifült.
– Ó lelkem, bogaram én is azt mondom, hogy te egyszer híres mester leszel.
Nyuszifül zavartan magyarázkodott.
– De én csak segítséggel tudtam a mintákat megfesteni, nem úgy mint te apu.
– Mondtam már neked Nyuszifül szívvel, szeretettel végezd a munkádat, akkor csodás lesz. Jegyezd meg! Szívvel, szeretettel csak úgy érdemes.
Nyuszifül úgy érezte álmodik. A jól végzett munka öröme boldogsággal töltötte el.
Másnap Húsvét vasárnapján anyu finom ünnepi ebédet készített. Itt voltak a nagyiék is. Együtt ebédelt a nagycsalád. Nyuszifül fürdött a sikerélményben.
– Nagyi ez egy izgalmas és csodálatos Húsvét! – és lelkendezve átölelte nagyanyót.
Szép volt ez a nap, kár hogy gyorsan véget ért. Másnap Húsvét hétfő volt, a locsolkodás napja. Ilyenkor a fiúk és apukáik szépen felöltöznek, és illatos kölnivel meglocsolják a lány ismerőseiket, és anyukáikat. A locsolásért hímes tojást kapnak ajándékba. Így tett Nyuszifül és Nyuszi apu is. Reggel szépen felöltöztek, és illatos kölnivel elsőnek Nyuszi anyut locsolták meg. Anyu a kedves locsolásért, és a szép locsoló versért egy saját maga által festett piros tojást adott nekik.
A piros tojásra ráfestette: Nyuszifülnek és Nyuszi apunak a hímes tojás festés kiváló mestereinek.
Vége!
Tetszett ez a húsvéti mese? Olvass további húsvéti mesét Hermann Marikától!>>>
Ti mondtátok!