Zsófi első osztályos, barna hajú, zöld szemű kislány. A kedvenc időtöltése a tv nézés. Imádta a mesefilmeket, főként a Maja a méhecskét.
Falun laktak, a házukat nagy kert vette körül. A tavaszi kert ásás, veteményezés időszaka volt. Apu csizmát húzott, ásót fogott és ment, hogy felássa a kertet.
– Zsófikám! Húzzál csizmát, és gyere te is velem. Ha van kedved hozd a kis gereblyéd, és gereblyézgesd amit felástam.
Zsófinak nem volt nagy kedve a dologhoz, de azért gereblyézett kicsit. Igaz hamar megunta a kerti munkát.
– Apu bemehetek? Kezdődik a Maja a tv-ben.
– Ilyen szép napsütéses időben tv-t akarsz nézni? Maradj inkább itt, és játsszál Gubanccal.
Gubanc egy fekete apró testű bozontos pulikutya volt. Imádta amikor Zsófi szaladt egy kört vele, mert többre még sosem volt példa.
– Már játszottam vele – mondta türelmetlenül Zsófi.
– Zsófikám csinálok neked egy igazi kis veteményes kertet. Jó lesz?
– Jó, de minek nekem az a veteményes kert apu?
– Anyuval mindenféle finom zöldségeket ültettek bele.
– Én nem akarok zöldséget enni! Pfuj! Nem szeretem! – halkan, csak úgy magában hozzátette
– Utálom, jól van tudom, hogy ezt nem mondjuk egyetlen ételre sem.
– Nem megenni kell. Elveted, és ha kikelt gondozod, ha megnőtt odaadhatod Tódornak és Emíliának.
Tódor és Emília a nagymami nyulai voltak, és valóban mindent felfaltak, ami zöld.
– Akkor jó – egyezett bele Zsófi.
– És mit ültetünk?
– Hát sárgarépát, meg káposztát, meg mindenfélét.
– Apu a nyulak szeretik a sárgarépát, a káposztát, és a mindenfélét?
– Hogyne Zsófikám, ők imádják.
– És hol lesz az én zöldséges kertem?
– Ott a kert végében – mutatott apu a már felásott, elgereblyézett területre.
– Gyere csinálunk utat a kertedbe.
Erre Zsófi nekiiramodott, keresztül a gereblyézett földön.
– Gubanc gyere nézd ott lesz az én igazi kertem! – és most már ketten futottak körbe körbe, a frissen ásott, elgereblyézett földön.
Apu meg a fejét fogta, úgy kiáltozott.
– Zsófikám a veteményesben a kitaposott úton kell közlekedni! Gubanc! Nem szabad!
Végre Gubanc, meghallotta apu szavait, behúzta a farkát, és kisomfordált az útra. Ekkor Zsófi is lelassított, odament a kertjéhez.
Az elkülönített földet körbe kitaposott út szegélyezte, sőt apu szép kis ágyásokat is készített. Anyu is végzett a benti munkájával, és már hozta is a magokat.
– Anyu! Anyukám! Apu csinált nekem igazi veteményes kertet.
– Az bizony nagyon jó dolog, hátha megszereted a zöldségeket.
– Azt nem! Nem eszek zöldséget. Nem szeretem. Majd elviszem Tódornak és Emíliának azok megeszik.
Anyunak és apunak nagy bánata volt ez. Zsófi nem evett meg semmilyen zöldség félét, ha csak egy szem borsó volt
a levesbe már a levest sem ette meg.
Hiába mondták neki.
– Zsófikám a zöldségek finomak, és egészségesek.
Zsófi csak azt hajtogatta.
– Nem kérek zöldséget. Nem jó, nem szeretem!
– Na nézzük mit szeretnél ültetni? – kérdezte anyu belenyugodva a megváltoztathatatlanba.
– Hát sárgarépát, meg káposztát, meg mindenfélét – vágta rá határozottan Zsófi, majd gyanakodva megkérdezte.
– Anyu milyen az a mindenféle?
– Ó az nem zöldség, azt csak apu úgy mondta, hogy mindenfélét, amilyen magunk van.
– De Apu! Nincs is olyan zöldség, hogy mindenféle! Becsaptál! – kiáltotta Zsófi apukájának,
és már kergetőztek is nagyokat kurjantgatva.
Elöl futott apu, majd Zsófi, utánuk futott Gubanc. Anyu nevetve nézte őket.
Ekkor apu hirtelen megállt, felkapta Zsófit, pörögtek, forogtak, majd cupp, egy nagy puszit nyomott a piros arcocskára.
– Te vagy az én csodálatos zöldségtündérem.
– Na most már, kifutkároztátok magatokat? Kezdhetjük a veteményezést? – kérdezte anyu.
– Igen anyu, már itt is vagyok.
– Nos akkor készítsünk pici árkocskákat, így ni. Most vegyél egy csipet magot az ujjaid közé, és szórd bele az árokba. Jó.
Most elegyengetjük a földet. Látod?
Így veteményeztek sárgarépát, petrezselymet, zellert, céklát, de ültettek zöldborsót, és duggattak kis hagymácskákat is.
Az nagyon tetszett Zsófinak, ahogy a pici hagymákat egyenként elduggatták a földbe. Az ágyások végébe kis táblákra ráírták minek kell ott kikelnie.
Zsófi a locsolókannájával még meg is locsolta a földdel betakart magokat. Amikor végeztek elmosták a szerszámokat, letisztogatták a csizmákat.
Ekkor Zsófi még visszaszaladt és nézegette a kertjét.
– Anyu miért nem kelnek már ki?
– Ó kincsem arra még várni kell, légy türelmes. Naponta öntözd, tisztogasd a gaztól a kerted, akkor biztosan kikelnek a magok.
Zsófi még ezen a napon többször kiment megnézni nem kelnek e már a zöldségek. Így teltek az elkövetkezendő napok is,
amikor hazajött a suliból irány a kert.
Sokat locsolgatta, de hiába sehol semmi. Anyu meg folyton azt hajtogatta.
– Türelmes legyél, majd kikelnek.
– Nem akarok zöldséges kertet, nem jó játék – mondta egyik nap sértődötten Zsófi, és bekapcsolta a tv-t, inkább filmet nézett,
és közben csipszet majszolt.
Többet nem érdekelte mi van a zöldségeivel.
Egy kora nyári meleg napon is mesét nézett a tv-ben, és várta, hogy anyu süssön neki kakaós palacsintát.
Igaz addig is elmajszolta a dugi csokiját. Valami furcsa hangot hallott.
– Mi ez a furcsa nyüszítés? – nézett ki az ablakon.
Ott ült Gubanc és nyüszített.
– Hagyd abba! Nem hallom a mesét! – szólt rá haragosan.
De Gubanc csak nyüszített. Zsófi megunta, és kiment hogy jól meghúzgálja a bundáját.
E helyett Gubanc fogta meg Zsófi pólóját, és húzgálta a veteményes kert felé.
Zsófi hiába tiltakozott, ha nem akarta hogy elszakadjon a pólója, hát mennie kellett.
Amikor kiértek a kertbe Gubanc leült Zsófi kertje szélénél.
Zsófi meglepetten látta, hogy zöldell a kert, kikeltek a vetemények.
– Ügyes vagy Gubanc! Jó hogy megmutattad – simogatta meg a kutyus buksiját.
Ekkor azonban a földből nagy sárga sütőtökből épített hintó emelkedett ki, amit négy csodaszép spárgatök lovacska húzott.
A felszínre érve két paprika manócska kinyitotta az ajtót. Zsófi a száját még nagyobbra tátotta ámulatában. A hintóból egy fura, de szép lány szállt ki.
– Üdvözöllek titeket. Én a zöldségtündér vagyok – mondta kacagó vidám hangján.
A tündér lábán zöld uborkából készült papucsok voltak, a szoknyája fodros kellevelekből, a blúza zöld színű zeller és petrezselyem levelekből állt. Nyakában piros apró szemű paradicsomgyöngy. Haja sárga színű spárga, benne csodás narancssárga sárgarépa csatt. Szeme két csodás borsószem. A szája? Szép piros. Talán pirospaprika. Csodás üde színkavalkád az egész tündér. És ragyog, és mosolyog. Majd kicsattan az egészségtől, a vidámságtól.
Zsófi és Gubanc meg sem tudtak szólalni. A tündér megkérdezte Zsófit.
– Mondd, eljönnél velem a zöldség birodalmamba?
– Én, én nem szeretem a zöldséget – nyögte ki dadogva Zsófi.
– Ó hát nem enned kell, csak megismerni őket. Fontosak ők, hidd el megérdemlik, hogy egyszer közelről találkozz velük.
– Nem kell mindenféle zöldséget enni?
– Nem kell – nevetett a tündér és beültek a csodás hintóba.
Az uborka ruhás kocsis meglengette ostorát, és a négy paripa repítette is a hintót és utasait a zöldség birodalom felé. Csak Gubanc maradt ott. Vagy mégsem? De nem ám! Ott ült ő is a bakon a kocsis mellett. Gubancos bundáját fújta a meleg nyári szél. Csodás zöldségektől pompázó földek mellett haladtak. A földeken vidám fiúk és lányok dalolva dolgoztak.
A tündér megállította a hintót, kiszálltak, és innen már gyalog mentek tovább. Az út folyamán Zsófi számos zöldségfélét ismerhetett meg, sőt meg is kóstolhatta őket.
Hogy evett-e a zöldségekből? Az út végére kiderül.
– Nézd Zsófi ebben a parcellában a gyökérzöldségek teremnek. Ezeknek a gyökerüket, gumóikat fogyasztjuk el. Bizonyára te is ismered őket.
– Nem, azt hiszem én nem.
– Ó dehogynem. Itt van a sárgarépa. Kihúzzuk a földből és a gyökerét letisztítva, már ehetjük is.
Ahogy a neve is mutatja sárga, narancssárga. Levesbe, főzelékbe, salátába biztosan anyukád is használja.
Finom, édeskés. Ezek a zöld színű csodás levelek a petrezselyem, és a zeller levelei. Illatuk messziről érződik. Szagold csak meg. Zsófi megszagolta a leveleket.
– Igen érzem az illatukat.
– A levelek és a gyökerek is ehetőek, sőt finomak. Nézd ezt a lila színű gumót! – és egy óriási répát húzott ki a földből
– Ez a cékla. Képzeld el a céklaleves milyen csodás színű lehet, na és az íze, fenséges. Édeskés. Salátának is finom.
Zsófi legalább egy sárgarépát ropogtass el.
– Nem vagyok én nyuszi!
– Tudom, tudom – mondta kedvesen a tündér, és már a másik parcella felé mutatott.
– Azok ott a hüvelyesek. Nézd ezt a sárga hüvelyeket, ez a vajbab. Az a tarka hüvely a fejteni való bab. Ha az élénél megnyomjuk kinyílik.
Látod? Ott vannak a csodás tarka babszemek. Ez pedig a zöldborsó. Bontsd csak ki!
Zsófi kezébe nyomott egy szép nagy zöldborsó hüvelyt. Zsófi megnyomta, úgy ahogy a tündértől látta. Patt! A hüvely kipattant,
és a szemük elé tárultak a benne lakó borsószemek.
– Ez igen! Számold csak meg hány borsószem van benne? – kérte a tündér, és Zsófi számolni kezdett.
– Egy-kettő-három-négy-öt-hat-hét és egy picuri.
– Látod hét nagy szem van benne, és egy picuri. Így fejtjük ki a borsót, ha ebédet főzünk belőle. Így fejtegeti ki anyukád is, amikor főzeléket,
vagy rizibizit készít. Kóstold meg, így nyersen is finom édes.
– Én ugyan nem!
– Igaz. Te nem eszel zöldséget, de nézd itt a káposztaféléket. Ez a fodros levelű a kelkáposzta. Az ebből készült főzelék a kedvencem.
Az a másik, az a folt hátán folt, az a nyári káposzta. Csodás fejek! Salátának, főzeléknek, de a káposztás tésztának is isteniek.
Na és ez a virágszerű hófehér fej, ez a karfiol. Anyukád biztosan készít belőle levest, de lehet hogy kirántja. Kóstold meg! – kínálta a tündér Zsófit.
– Még hogy ezeket egyem meg ? Soha!
– Na és a kabakosokkal mi a helyzet, azokat sem szereted?
– Mikkel?
– Hát a tök félékkel, az uborkával…
– Nem szeretem őket – vágott Zsófi a tündér szavába.
– Mondd csak a görögdinnyét, vagy a sárgadinnyét sem szereted?
– A görögdinnyét azt imádom! Az nem zöldség.
– Nagyon tévedsz. A dinnyék is zöldségfélék, csak ti emberek gyümölcsként fogyasztjátok őket.
– Ez igaz? – ámult el Zsófi.
– Na és tudod-e mi az ott? Az a piros, gömbölyű. Lédús, húsos, íze kissé savanykás.
Zsófi gondolkozott, nézte a bokron fürtökben elhelyezkedő valamiket, majd bölcsen megszólalt.
– Tökök. Azok ott tökök.
– Ó nem, azok a paradicsomok. Nem csak főtten, de így nyersen is nagyon finomak. Bizonyára a szendvicsedbe neked is tesz anyukád, paradicsomot, vagy paprikát, hogy jobb ízűen edd meg.
– Nem! Én ugyan ezeket meg nem eszem! – csattant Zsófi hangja.
– Tudom, tudom. Te, meg nem ennéd a zöldségeket. Még nagyon sok zöldség van amit nem láttál, de majd egy másik alkalommal
megmutatom őket. Most ideértünk a kastélyomhoz! Bemegyünk, eszünk iszunk, beszélgetünk.
– Nem akarok zöldséget enni! – nyafogott Zsófi, aki a sok gyalogolástól már elfáradt, szomjas volt, sőt már éhes is.
– Ha nem hát nem. A vendégnek csak azt kell megennie, ami ízlik neki.
A kapuban lilás színű, üdítőitallal kínálták őket. Zsófi gyanúsan nézte ezt a fura italt, de nagyom szomjas volt.
Egy nagy pohárral lehajtott belőle.
– Ez finom volt, nem olyan rossz, mint a zöldség – dicsérte Zsófi az üdítő italt.
– Hm. Ez bizony sárgarépa, és céklarépalé volt, almával, és citromlével – súgta Gubancnak a tündér.
Zsófi egy nagy tálcáról egy fasírtot vett el. Megkóstolta.
– Finom! Ez nem zöldség, ugye?
– Nem, ez nem. Ebben csak kelkáposzta és zöldborsó van – nevetett magában a tündér.
– Vehetek a rántott husiból is?
– Persze egyél bármit, amit megkívánsz – a tündér rákacsintott Gubancra, Zsófi rántott tököt eszik.
– Zsófi kóstold meg ezt a finom palacsintát is – kínálta kedvesen vendégét zöldségtündér.
Zsófi a palacsintának nem tudott ellenállni, beleharapott.
– Ez tényleg finom, csak a kakaó hiányzik belőle, de azért jó. Ebben biztosan nincs zöldség ugye?
– Ó nincs, hova gondolsz?
– Ennek csak a tésztájába van reszelt sárgarépa és karalábé – súgta Gubancnak a tündér.
– Tündér kik azok a gyerekek? Azok ott, akik nem játszanak a többiekkel? – mutatott Zsófi egy csapat gyerekre,
akik egy padon üldögéltek, és sütit majszoltak.
– Ja! Ők azok a gyerekek, akik mindig náthásak, minden betegséget hamar elkapnak, ezért sok orvosságot esznek. Sokat hiányoznak az iskolából. Nincs erejük, hogy a betegséget legyőzzék, sőt gyakran arra sincs, hogy a többiekkel játszanak.
– De hiszen kövérek?
– Bizony, de aki kövér az nem biztos, hogy erős is. Ők azok, akik nem esznek zöldségeket. Ők nem esznek mást, csak süteményt, esetleg hamburgert, csipszeket ja és palacsintát. Mindehhez kólát, vagy egyéb cukros üdítőt isznak. A dugi csokiról már ne is beszéljünk.
Na és a kedvenc időtöltésük a tv, és a számítógép.
– Én megeszem a tésztát is! – mondta mentegetőzve Zsófi.
– Tudom, te minden egészséges ételt megeszel. Ugye?
– Igen, azt hiszem – mondta Zsófi, de érezte hogy elpirul
– Nos a zöldséget azt én sem eszem meg, azt nem szeretem.
– De Zsófi ez nem így van! Hiszen itt is sok zöldséget ettél, ittál.
– Én? Zöldséget?
– Igen, te bizony! – és a tündér elmondta Zsófinak, hogy amit itt a palotában evett, ivott az mind zöldségből készült. A zöldségekben fontos vitaminok, ásványi anyagok vannak. Mindenkinek, de főként a gyerekeknek nagyon fontosak a bennük levő hasznos anyagok, elősegítik a fejlődésüket. Az egészség megtartásához, ahhoz, hogy szép és vidám legyél a zöldségfogyasztása elengedhetetlen.
Zsófi először elfehéredett, majd durcás arcot vágott. Úgy érezte rászedte őt a tündér.
Ekkor Gubanc egy hatalmasat vakkantott,
és a fogai közül kipottyant egy óriási sárgarépa. Ezen Zsófi és a tündér is nagyot nevettek.
– Nem értem. Minden, amivel kínáltál nagyon finom volt – vallotta be Zsófi
– Tudom, tudom – mondta kacagva zöldségtündér.
– De most már indulnunk kell, mert anyukád már vár rád. Kérlek egyél, igyál otthon is mindent, még a zöldségeket, és a belőlük készült ételeket is, akkor én tudni fogom, hogy itt jól érezted magad, akkor érzem, hogy a barátom vagy.
Közben visszaértek a zöldséges kertbe, a tündér búcsút intett, és hintójával visszahajtott a zöldségbirodalmába.
– Zsófi! Kislányom hol vagy? Kész az ebéd. Gyere ebédelni!
– Itt vagyok anyu. Mi az ebéd, olyan éhes vagyok.
– Zöldborsó főzelék fasírttal, de neked csináltam kakaós palacsintát.
– De anyu, én imádom a zöldborsó főzeléket, sőt máskor a fasírtba is tehetsz borsót, és kelkáposztát is. A palacsintát majd megeszi Gubanc.
Anyu és apu csak ámultak és bámultak, amikor Zsófi repetát kért a főzelékből. Nem tudták elképzelni mi történhetett az ő kislányukkal, de nagyon örültek a változásnak.
Az ebéd végén, anyu frissen préselt sárgarépalevet töltött a poharakba. Nagy szemekkel figyeltek vajon Zsófi mit szól ehhez, de Zsófi nem tiltakozott. A szülők repestek az örömtől. Apu felállt, felemelte a poharát és így szólt.
– Éljen Zsófi a mi gyönyörűséges zöldségtündérünk!
Erre már Gubanc is vakkantott egyet, és tovább nyalogatta tányérján a kakaós palacsinta maradványait.
Zsófi is felállt, a zöldséges kert felé emelte poharát, és aput utánozva így szólt.
– Éljen a gyönyörűséges igazi zöldségtündér!
Nagyot nevettek, és kihörpintették poharaikból az ízletes sárgarépalét.
Vége!
Ha tetszett ez a zöldséges mese, akkor az írónő Hermann Marika mesekönyveit itt találod!>>>
Ti mondtátok!