Pötyi és a Majális Csoda

Szerző: AnyaMesélj.hu csapata | 2025.04.30. | Állatos mese, Meseidő Hermann Marikával, Oktató mese

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi nyuszi, akit Pötyinek hívtak. Pötyi kíváncsi és vidám nyuszi volt, de volt egy különleges tulajdonsága: minden évben, amikor május elseje reggelén felébredt, különös izgalmat érzett a szívében.

– Ma biztosan történik valami csoda! – ugrándozott körbe a réten. – Május első napja mindig varázslatos!

A nap vidáman sütött, a fák susogtak, a madarak csicsergése pedig olyan volt, mintha kis zenészek gyakoroltak volna a nagy eseményre. Pötyi barátai, a cinege Cili, a vakond Muki és a kis süni, Bogi már gyülekeztek a rét szélén.

– Pötyi! Jössz a majálisra? – kiáltotta Cili a levegőből.
– De még mennyire! – kiáltotta vissza a nyuszi, és már szaladt is a többiekhez.

A rét közepén színes szalagokkal díszített májusfa állt, körülötte asztalok, kosarak, játékok, és mindenhol nevetés hallatszott. A majálison minden állat ott volt: a mókusok diótörő-versenyt tartottak, a békák ugrálóversenyt, a szarvasok pedig táncra perdültek a fűben.

Pötyi kipróbált mindent: célba dobott tobozzal, ugrált zsákban, még arcfestést is kapott – a pofijára egy kis réti virágot festett a teknőcnéni.

Ám egyszer csak furcsa hang ütötte meg a fülét: valahonnan sírás hallatszott. Pötyi követte a hangot, és nemsokára a bokrok között meglátott egy kis őzgidát, aki szomorúan üldögélt.

– Mi a baj, kicsi őzike? – kérdezte Pötyi halkan.
– Nem ismerek itt senkit… és elvesztettem a virágkosaramat, amit anyukámnak készítettem – hüppögte a gidácska.

Pötyi egy pillanatig sem habozott. Hívta a barátait, és együtt keresni kezdték a virágkosarat. Átnézték a játékasztalokat, a fa tövét, még a tóparton is körülnéztek. Végül Cili cinege megpillantotta a kosarat egy fűcsomó mögött.

– Megvan! – kiáltott fel vidáman.

Az őzgida arca felderült, és amikor megkapta a kosarat, úgy megölelte Pötyit, hogy majdnem mindketten felborultak.

– Köszönöm! Most már igazi ünnep ez a nap! – mondta boldogan.

És tudjátok, mi történt ezután? Az állatok körbeálltak, és Pötyit megválasztották a majális kis hősének. Muki vakond készített neki egy virágkoszorút, amit a fejére tettek, és mindenki együtt táncolt a májusfa körül.

Pötyi este, amikor álomba szenderült, azt suttogta:

– A csoda tényleg megtörtént… csak épp egy kis segítéssel, mosollyal és barátsággal kellett megfűszerezni.

És hogy mi lett másnap? A rét újra csendes lett, de a barátság, amit a majálison kötöttek, egész évben megmaradt.

Itt a vége, fuss el véle – és legyen minden május 1-je ilyen vidám mese!

A mesét írta: Szűcs Szilvia