Másnap Tomi a szobájában várta az oktatás kezdetét.
– Tomi! Egy óra múlva jövök és kezdünk! – hallatszott be Norbi hangja.
Tomi nagyon megörült a szabad órának és úgy döntött, hogy addig elmegy a barátjához Ricsihez. Szokásukhoz híven biciklire pattantak és a park körül bicikliztek. Ricsinek azonban támadt egy ötlete – Tomi menjünk be a városba, te már úgyis ismered a szabályokat.
Tomi kissé elbizonytalanodott, mert anyu mindig azt mondta, hogy csak a park körül biciklizhet egyedül, de Ricsi kinevette. – Minek bemagolni azt a sok szabályt, ha nem gyakorolod, vagy talán félsz?
– Még hogy én félek? Na versenyezzünk! – pattant nyeregbe Tomi. Ricsi örömmel tekert utána. A fiúk végig száguldoztak a békés nyugodt utcákon. Észre sem vették, hogy egyre több autó ment el mellettük. Némelyikből rájuk dudáltak, mire a fiúk még gyorsabban tekertek. Száguldás közben Tomi észrevette, hogy más biciklisek nem az úttesten, hanem a járda melletti úton közlekedtek. Egy maguk mögött hagyott kereszteződésnél látta meg a kék kör alakú táblát, benne a fehér kerékpárral. – Az ott a biciklis út! Menjünk oda! – kiáltotta a mellette tekerő Ricsinek. Ebben a pillanatban éles fékcsikorgás hallatszott. Tomi és Ricsi rémülten ugrottak le a biciklijükről. Egy útkereszteződés közepén voltak, mellettük szorosan ott állt egy autó. Az autóból egy középkorú néni szállt ki. Arca sápadt volt.
A mesét elolvashatod a MeseKuckó applikációban!
MeseKuckó Androidra a GooglePlay áruházban
Ti mondtátok!