Utazás
Robog velem a kis vonat,
A sztyeppéken át.
Mellettünk fut egy oroszlán,
És három zsiráf.
Odaintett az oroszlán,
A csíkos zebráknak.
Én is oda integetek,
Egy nagy elefántnak.
Bárány felhők sütkéreznek,
Meleg napsütésben.
Egy kék tóhoz odaérve,
Hűs a szellő, érzem.
Felröppen egy madár sereg,
Fehér lett az égbolt.
Elrobogott a kis vonat,
Pedig nagyon szép volt.
Berobogott a kis vonat,
A mi kis falunkba,
Itt már nem fut az oroszlán,
Sem a csíkos zebra.
Nincsenek, már elefántok,
Madár raj sem rebben,
Ám a fehér bárány felhők,
Velem haza jöttek.
Baba – mama találkozó
Eljött a sok büszke anyuka,
Velük jött sok kedves kisbaba.
Ő az én kincsem, ő az én kisbabám,
Egymásnak mutatja gyermekét valahány.
Már felül, Már szalad, Már kinőtt a foga is.
Mondják büszkén a mamák innen is, onnan is.
A sok kicsi gyermek ez alatt mit csinál?
Nézdegél, gőgicsél, csacsog és szaladgál.
Játék közben ők itt mindent szét pakolnak,
Időnként sírnak is, de még többet kacagnak.
Boldog mindegyik, hiszen itt a világ,
Itt van az anyuka, ki vigyáz reá.
Ó kedves anyukák, mily gazdagok vagytok,
Hogy a jó Istentől ily kincset kaptatok.
Csiszolatlan gyémánt mindenik kisbaba,
Ti vagytok a mester, ki őket csiszolja.
Munkátoktól függ, hogy kincsek maradnak e?
Szeretetetektől, hogy szépen ragyognak e?
Kívánjuk hogy, váljon valóra álomotok,
És ti, kis manócskák legyetek boldogok.
Örömmel láttunk itt vendégül mindenkit,
Boldog a mi szívünk, hogy ezt megtehettük.
Hogy miért jött el hozzánk a sok kedves kismanó?
Mert ez volt az első takarékszövetkezeti
Baba – mama találkozó!
Mit gőgicsél a baba?
Integet a kezecske,
Kalimpál a lábacska.
Csillog a két szemecske,
Gőgicsél a szájacska.
Vajon mit mond? Ki tudja?
Hallgatja a nagypapa,
Boldogan ezt kiáltja,
Hallottátok? Szavamra!
Azt mondta, hogy nagypapa!
Ó te balga, szól nagymama,
Hiszen mindenki hallhatja,
Engem szólított a lelkem,
Nekem mondta, nagymama.
Tiltakozik az apuka,
Ily hosszú szót, hogy mondana?
Nyissátok már ki fületek!
Aput mondott ő énnekem.
Mosolyog csak az anyuka,
Hogy lehet mind ilyen buta?
Nem mond ő még ily szavakat,
Nem mond mást, csak azt hogy anya.
A pórul járt róka
Megéhezett a róka,
Tyúkhúsra fájt a foga.
Elindult a tyúkólba,
Hogy tyúkocskát megfogja.
Bodri kutya meghallotta,
Csúnya rókát elzavarta.
Örült nagyon tyúkocska,
Köszönöm Bodri kutya.
Kelep – kelep
Én vagyok a Kelep Elek,
Amikor kell kelepelek.
Hosszú a csőröm,
Hosszú a lábam,
Fehér a tollam,
Fekete a szárnyam.
Kelepeld el nekem Elek,
Hogy én vajon ki lehetek?
Azt mondod, hogy veréb vagyok?
Mellé fogtál, de jó nagyot.
De ha tovább találgatod,
Egyszer majd csak kitalálod.
Ám addig is, te kedves Elek,
Neked én elkelepelem,
Gólya vagyok, Kelep Elek,
Jegyezd jól meg, kelep- kelep.
Ti mondtátok!