Évek teltek már el azóta, amikor elsirattam egy régi álmot, melyben arról álmodtam, hogy iskolában fogok gyermekeket tanítani.
Most egy új álmot dédelgetek, ennek a megvalósításán dolgozom. Játszva, szórakoztatva, mesékkel szeretném tanítani a gyermekeket szeretetre, egymás tiszteletére, egy olyan világ megteremtésére, ahol odafigyelünk egymásra, segítjük egymást.
A tegnapi napon a hernádi óvodában három csoportnak olvastam fel egy-egy mesét a meséimből. Ezt követően hosszasan elbeszélgettünk az óvoda lelkes, tettre kész fiatal vezetőnőjével. Ebből a beszélgetésből nagyon sokat tanultam. Ma már tudom, hogy sok kisgyermeket először a nem vizuális mese, a mesekönyv szeretetére, kell ráébreszteni.
Tudom, hogy a gyermekek fogékonyak minden újra. Hisznek nekünk, felnőtteknek, ezt éreztem meseolvasás közben a rám irányuló tekintetekből, a szemünk összevillanásaiból, de a meseolvasás utáni megnyilvánulásaikból is. Éreztem a felém sugárzó bizalmat, szeretetet.
Óriási felelősségnek tartom a gyermekekkel való foglalkozást, de óriási felelősségnek tartom a mese írását is.
A célom kibővült. Szeretném, ha a meséimmel sok kisgyermek élete válna szebbé. Szeretném, ha az olvasás az életük része lenne. Ezért dolgozunk azon, hogy a már megjelent Hápi kacsa világgá megy című Cd mellé, karácsonyra ki tudjunk adni egy mesekönyvet is.
Azt is megfogadtam, ha mesélni hívnak valahova szívesen elmegyek.
Köszönet a tegnapi élményért a hernádi óvoda vezetőnőjének Andreának, és lelkes csapatának.
Köszönet nektek gyerekek!
Mesekönyveimet itt találod!>>>
Ti mondtátok!