Címke: Gyermekvers

A félős kiscica

feloscica_kicsi

Kusz, kusz, köhög a cica,
Fáj néki a torka,
Cicamama a doktorhoz,
El is viszi nyomban.

Tovább olvasom <<<
(tovább…)

A napot ébresztő kiskakas

Volt egyszer egy kiskakas,
Tarka tollas, tarajas.
Kukuríkú, szólt hajnalban,
Ám, napocska nem hallotta.

Töprengett a kiskakas,
Tarka tollas, tarajas.
Hogy keltsem, fel a napot,
Hogyha, az elszundított?

Gondolta a kiskakas,
Tarka tollas, tarajas.
Felmegyek a dombtetőre,
Úgy felébred egykettőre.

Kukuríkú, ébredj nyomban!
De, biz nem jött a napocska.
Sóhajtott a kiskakas,
Tarka tollas, tarajas.

Nem élem túl azt a szégyent,
Ha napocska, ma nem kel fel.
Meghallotta ezt egy szellő
Kakaskához így szólott ő.

Ne szomorkodj kiskakas,
Tarkatollas, tarajas.
Segítek én, megígérem,
S, repült fel a magas égre.

Napot takarta egy felhő,
Azon nyomban elfújta ő.
Előbukkant a napocska,
Fényét, szikrázva ontotta.

Megörült a kiskakas,
Tarkatollas, tarajas.
Kukuríkú, szólt nótája,
Az ő, szellő barátjának.

Karácsonyfa

Figyelj, figyelj kisbarátom
Közeledik a karácsony.
Csengő csendül, a láng lobban,
Karácsonyfa máris ott van,
Odabent a szobában.

Angyal szárnyon, vagy ki tudja,
Hogyan került a fa oda?
Rajta fényes csilló gömbök,
Szaloncukor, habkarika,
Peti nézi, s ezt kiáltja,
Hiszen ez a fenyőfácska!

Valóban, de van egy titka,
Szívedtet ha felé tárod,
Szeretetbe bugyolálod,
Csoda lesz az én ígérem,
Karácsonyfád lesz az néked.

Figyelj, figyelj kisbarátom
Közeledik a karácsony.
Csengő csendül, a láng lobban,
Karácsonyfa máris ott van,
Odabent a szobában.

Téli utazás

Baktat a két ló,
Halad a szánkó.
Fent ül a Palkó,
Száll rá a friss hó.

Meleg subában,
A bakon ülve,
Fújhat a szél,
És eshet a hó.

Patkó szikrázik,
Jeges út hátán.
A hideg télben,
Piros az orr.

Kocog a két ló,
Repül a szánkó.
Kacag a Palkó,
Szánkózni jó!

Esett a hó

Egy decemberi hajnalon,
Peti kinéz az ablakon.
Anya nézd! Fázott az udvar,
Betakarózott fehér takaróval.

Anya nézi, ez bizony hó.
Elámul Peti, hát nem takaró?
Takaró az kincsem, hóból való.
Peti nem érti, hogy lehet hó a takaró.

Mondd anya, milyen a hótakaró?
Fehér, hideg és melegben olvadó,
Épül a hóember, repül a hógolyó,
Gyerekek kacagnak, siklik a szánkó.

Peti is fut már a szánkó után,
Felül rá boldogan, s indul a szán.
Nincs már meg az a szép hótakaró,
De sok piros szájacska, boldogan kiáltja,
Hurrá! Esett a hó!

Aprócska Panna

Aprócska szánkó siklik a havon,
Aprócska Pana ül fent a bakon.
A szánkót húzza aprócska ló,
Panna kiáltja, gyí te fakó!

Repül a szánkó hegyeken át,
Aprócska Panna kacag, s kiált.
Oly szép e táj, mint a mesevilág,
Gyere ülj mellém, hogy te is meglásd!

Az eső

Csepereg az eresz alja,
Eső esett, bárki látja.
Mama mi az az eső?
Kérdezi a kis Benő.

Az eső az vízből van,
Válaszolja a mama.
Hogy jut a víz fel oda?
Kérdez tovább kisfia.

Elpárolog, s felhő lesz,
S ha a felhő nehéz lesz,
Kiszakad majd az alja,
Vizes leszel alatta.

A tücsök

Egy kis tücsök
Cip cip cip,
Ébredezik cipiciripp.

Hogyha kedve tartja néki,
Hegedűjét előveszi.
Egy fűszálra odaül,
Megszólal a hegedű.

Egy kis tücsök
Cip cip cip
Vígan húzza cipciripp.

A fürdőző rigó

Melegen süt már a nap
Madár ül a fák alatt.
Egy kis rigó az, fekete,
Iszogat, és eszeget.

Belerepül a hűs vízbe,
Verdesi azt jó erősen,
Illeg, billeg a madárka
fröcsög a víz a tollára.

Csőrébe is vizet vesz,
Tollát tiszítja vele,
Jót fürdik a hűs vízben,
A madárfürdetőben.

A csalafinta álom

Pittem pöttöm pici lányka,
Ringatja az anyukája.
Szempilládon már az álom,
Aludj, aludj, pici lányom.

Pittem pöttöm pici lányka,
Lecsukódik szempillája.
Ágyba teszi anyukája,
Felébred a pici lányka.

Csalafinta ez az álom,
Ott jár anyu szempilláján.
Gőgicsél a pici lányka,
Elalszik az anyukája.