Szerző: AnyaMesélj.hu csapata | 2025.05.03. | Állatos mese, Meseidő Hermann Marikával, Oktató mese
A tavaszi napsütésben lágy szellő ringatta a virágokat. Kormi, a fekete kismacska békésen szunyókált, és álmában vígan kergette az egereket.
Egyszer csak éktelen csivitelésre riadt fel. A csivitelés az eresz alatti fecskefészek felől hallatszott. Kormi haragosan felnézett a fészekre.
– Ezek meg honnan kerültek ide? – kiáltotta meglepetten, amikor meglátta a tátogó fecskefiókákat.
– Kikeltek a tojásból, vau, vau – nevetett Bodri, és kedvesen integetett a fiókáknak.
– De miért tátognak, és miért ilyen hangosak? – morgolódott a kismacska.
– Mert éhesek – válaszolta a kutyus.
Ebben a pillanatban megérkezett fecskemama és fecskepapa a fincsi eleséggel. Mindegyik fióka kapott belőle, de nekik ez nem volt elég. Ők csak tátogtak, csiviteltek, így a szüleik újra útra keltek. Ez így ment napokon keresztül.
Egyik nap Füstike, a leghangosabb fecskefióka, kihajolt a fészekből.
– Ezt nem szabad, még nem tudsz repülni! – figyelmeztették a testvérei, de hiába. Füstike addig hajolgatott kifelé, míg végül lepottyant a földre.
– Segítség! Mama! Papa! Füstike kiesett! – csivitelték riadtan a kisfecskék, ám a szüleik nem hallották meg.
Meghallotta viszont Kormi, és azonnal talpra ugrott.
– Most elkaplak, nyaúú! – nyávogta kárörvendően, és elindult Füstike felé.
Meglátta ezt Csipiri, egy kicsi veréb, és odarepült a fecskefióka elé.
– Ne merészeld bántani szegénykét! – kiáltozta torkaszakadtából.
– Állj el az útból, te fityfiritty! – mondta Kormi fenyegetően.
Csipiri dacosan felborzolta a tollát, és tovább kiáltozott.
– Először is, az én nevem nem Fityfiritty, hanem Csipiri, másodszor pedig, ha közelebb jössz, velem gyűlik meg a bajod, csipcsiripp! – harsogott a hangja.
A kismacska nagyot nevetett.
– Hű, de megijedtem – mondta gúnyosan, és támadóállásba lendült.
Igen ám, de Csipiri hangját meghallották a többi verebek.
– Csipiri bajban van! – csiripelték, és már repültek is a hang irányába. Egy egész verébsereg vette körül Kormit. Csipkedték a fülét, farkát, bundáját, míg végül jobbnak látta, ha elszelel. A verebek szárnyukba vették Füstikét, és visszavitték a fészekbe. Ekkor értek haza fecskemamáék. Füstike lógó csőrrel vallotta be, hogy nem fogadott szót, és így nagy bajba került.
– Szerencsére Csipiri és a többi veréb megmentettek – fejezte be a mondandóját.
Fecskemama és fecskepapa megköszönték a verebek segítségét, Füstike és Csipiri pedig igen jóbarátok lettek.
Telt-múlt az idő. A kis fecskék is megtanulták a repülés tudományát, és a két jóbarát vidáman repkedett a magasban. Kormi irigykedve nézte őket.
Egy őszi napon a fecskék gyülekezni kezdtek. A kismacska azon törte a kobakját, vajon mire készülnek, amikor meghallotta Füstike hangját.
– Szia, Csipiri, nekünk indulnunk kell!
– Hiányozni fogsz – csipogta a kis veréb, és megölelte a barátját.
– Hova indulnak ezek? – kérdezte Kormi meglepetten Bodritól.
– Afrikába költöznek – válaszolta a kutyus.
A kismacska elszomorodott, mert már egészen megszerette a fecskéket, sőt a verebeket is.
– Füstike, ne menjetek el, én nem bántalak titeket! – mondta szemlesütve.
– Tudom, Kormi – nevetett Füstike -, de mi költöző madarak vagyunk, és a telet Afrikában töltjük.
– Nincs az nagyon messze? – kíváncsiskodott a kismacska.
– De bizony messze van, úgyhogy indulunk is. Ég veletek, barátaim! – kiáltotta Füstike, és elrepült a többiek után. Kormi, Csipiri és Bodri szomorúan nézték az egyre távolodó fecskéket, ám egyszer csak meghallották Füstike kedves hangját.
– Ne búsuljatok, tavaszra visszajövünk! – csicseregte.
Ettől mindannyian jobb kedvre derültek.
– Jó utat, Füstike! Érezzétek jól magatokat Afrikában! Tavaszra visszavárunk! – kiáltozták vidáman, és lelkesen integettek.
Vége!
ÚJ-ÚJ-ÚJ!
Madarak és fák napja játékos feladatlap ovisoknak!
Mit tartalmaz?
1. érdekességeket,
2. szabadtéri ötleteket,
3. játékos-fejlesztő feladatokat,
4. találós kérdéseket,
5. verseket Hermann Marikától,
6. mozgásos játékokat,
7. Etesd meg a bagolyfiókát! – fejlesztő játékot,
8. Hogyan változik a fa évszakonként? 3D-s barkácssablon és játék
9. Melyik évszakra mi jellemző? játék
10. Mi lapul a fa alatt? játék
11. Madarak és fák dominó társasjáték
12. Madárka röptető – játék az irányokkal
Ha tetszett ez a madaras mese Hermann Marikától, akkor nézd meg a mesekönyveit is! >>>
Szerző: AnyaMesélj.hu csapata | 2025.04.30. | Állatos mese, Meseidő Hermann Marikával, Oktató mese
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi nyuszi, akit Pötyinek hívtak. Pötyi kíváncsi és vidám nyuszi volt, de volt egy különleges tulajdonsága: minden évben, amikor május elseje reggelén felébredt, különös izgalmat érzett a szívében.
– Ma biztosan történik valami csoda! – ugrándozott körbe a réten. – Május első napja mindig varázslatos!
A nap vidáman sütött, a fák susogtak, a madarak csicsergése pedig olyan volt, mintha kis zenészek gyakoroltak volna a nagy eseményre. Pötyi barátai, a cinege Cili, a vakond Muki és a kis süni, Bogi már gyülekeztek a rét szélén.
– Pötyi! Jössz a majálisra? – kiáltotta Cili a levegőből.
– De még mennyire! – kiáltotta vissza a nyuszi, és már szaladt is a többiekhez.
A rét közepén színes szalagokkal díszített májusfa állt, körülötte asztalok, kosarak, játékok, és mindenhol nevetés hallatszott. A majálison minden állat ott volt: a mókusok diótörő-versenyt tartottak, a békák ugrálóversenyt, a szarvasok pedig táncra perdültek a fűben.
Pötyi kipróbált mindent: célba dobott tobozzal, ugrált zsákban, még arcfestést is kapott – a pofijára egy kis réti virágot festett a teknőcnéni.
Ám egyszer csak furcsa hang ütötte meg a fülét: valahonnan sírás hallatszott. Pötyi követte a hangot, és nemsokára a bokrok között meglátott egy kis őzgidát, aki szomorúan üldögélt.
– Mi a baj, kicsi őzike? – kérdezte Pötyi halkan.
– Nem ismerek itt senkit… és elvesztettem a virágkosaramat, amit anyukámnak készítettem – hüppögte a gidácska.
Pötyi egy pillanatig sem habozott. Hívta a barátait, és együtt keresni kezdték a virágkosarat. Átnézték a játékasztalokat, a fa tövét, még a tóparton is körülnéztek. Végül Cili cinege megpillantotta a kosarat egy fűcsomó mögött.
– Megvan! – kiáltott fel vidáman.
Az őzgida arca felderült, és amikor megkapta a kosarat, úgy megölelte Pötyit, hogy majdnem mindketten felborultak.
– Köszönöm! Most már igazi ünnep ez a nap! – mondta boldogan.
És tudjátok, mi történt ezután? Az állatok körbeálltak, és Pötyit megválasztották a majális kis hősének. Muki vakond készített neki egy virágkoszorút, amit a fejére tettek, és mindenki együtt táncolt a májusfa körül.
Pötyi este, amikor álomba szenderült, azt suttogta:
– A csoda tényleg megtörtént… csak épp egy kis segítéssel, mosollyal és barátsággal kellett megfűszerezni.
És hogy mi lett másnap? A rét újra csendes lett, de a barátság, amit a majálison kötöttek, egész évben megmaradt.
Itt a vége, fuss el véle – és legyen minden május 1-je ilyen vidám mese!
A mesét írta: Szűcs Szilvia
Szerző: AnyaMesélj.hu csapata | 2024.06.19. | Meseidő Hermann Marikával, Oktató mese
Nézd meg a Panna és a Fénytündér animációs kisfilmet, mely a dm Nap Gyermekei program támogatásával készült, Hermann Marika: Panna és a Fénytündér meséje alapján.
Az Anyamesélj.hu csapata a dm Nap Gyermekei 2024 pályázatát szakmailag támogatta, hiszen Hermann Marika: Panna és a fénytündér című meséje a pályázati feladathoz kiválóan illeszkedik.
Ezért egy különleges, napvédelmi edukációs videóval készültünk, melyben a mese életre kel.
Osszátok meg Gyermekeitekkel, Óvodásaitokkal és a Szülőkkel az alábbi animációs videót, amit nagy szeretettel támogatott a dm annak jegyében, hogy a gyermekek és felnőttek figyelmét még élménytelibb módon hívja fel a napvédelem fontosságára.
(tovább…)
Szerző: AnyaMesélj.hu csapata | 2021.12.06. | Állatos mese, Karácsonyi mesék, Meseidő Hermann Marikával
Dörmögi Dániel legújabb barátját Pamacs Henriettet kézen fogva, hatalmas elégedetlenség közepette robbant be Galamb Balambér házának az ajtaján.
– Balambér bácsi! Balambér bácsi! Képzeld, Heni azt mondta, hogy nem is létezik a Mikulás! Balambér bácsi! Igaz ez? – kérdezte zaklatottan a kismedve.
– Szia Balambér bácsi! – köszönt Henriett, a hiúz kislány.
– Sziasztok gyerekek! Látom Dani, nagyon feldúlt téged annak a lehetősége, hogy a Mikulás nem létezik! – mosolyodott el a nyugdíjas postás. – De szerencsére ezen nem kell aggódnod, mert igenis, a Mikulás létezik!
– Jaj de jó Balambér bácsi! – kiáltott fel megkönnyebbülten a medvegyerek.
(tovább…)
Szerző: Hermann Marika | 2019.10.25. | Állatos mese, Meseidő Hermann Marikával
A mai mese egy hangos mese, a címe: Egy kisegér legendája.
Mitől olyan különleges a mai mese?
– Ezt nem felolvassátok, hanem meghallgathatjátok együtt a Gyerekekkel, így Te is tudsz egy picit pihenni.
– Szabó Erika színésznő eleveníti meg a számotokra a szereplőket, és a legendává vált mesés történetet.
– Mert a visszajelzéseitekből ezt a mesét nem csupán a Gyermekeitek szeretik nagyon, hanem Ti szülők is!
(tovább…)
Ti mondtátok!