Szerző: AnyaMesélj.hu csapata | 2025.05.03. | Állatos mese, Meseidő Hermann Marikával, Oktató mese
A tavaszi napsütésben lágy szellő ringatta a virágokat. Kormi, a fekete kismacska békésen szunyókált, és álmában vígan kergette az egereket.
Egyszer csak éktelen csivitelésre riadt fel. A csivitelés az eresz alatti fecskefészek felől hallatszott. Kormi haragosan felnézett a fészekre.
– Ezek meg honnan kerültek ide? – kiáltotta meglepetten, amikor meglátta a tátogó fecskefiókákat.
– Kikeltek a tojásból, vau, vau – nevetett Bodri, és kedvesen integetett a fiókáknak.
– De miért tátognak, és miért ilyen hangosak? – morgolódott a kismacska.
– Mert éhesek – válaszolta a kutyus.
Ebben a pillanatban megérkezett fecskemama és fecskepapa a fincsi eleséggel. Mindegyik fióka kapott belőle, de nekik ez nem volt elég. Ők csak tátogtak, csiviteltek, így a szüleik újra útra keltek. Ez így ment napokon keresztül.
Egyik nap Füstike, a leghangosabb fecskefióka, kihajolt a fészekből.
– Ezt nem szabad, még nem tudsz repülni! – figyelmeztették a testvérei, de hiába. Füstike addig hajolgatott kifelé, míg végül lepottyant a földre.
– Segítség! Mama! Papa! Füstike kiesett! – csivitelték riadtan a kisfecskék, ám a szüleik nem hallották meg.
Meghallotta viszont Kormi, és azonnal talpra ugrott.
– Most elkaplak, nyaúú! – nyávogta kárörvendően, és elindult Füstike felé.
Meglátta ezt Csipiri, egy kicsi veréb, és odarepült a fecskefióka elé.
– Ne merészeld bántani szegénykét! – kiáltozta torkaszakadtából.
– Állj el az útból, te fityfiritty! – mondta Kormi fenyegetően.
Csipiri dacosan felborzolta a tollát, és tovább kiáltozott.
– Először is, az én nevem nem Fityfiritty, hanem Csipiri, másodszor pedig, ha közelebb jössz, velem gyűlik meg a bajod, csipcsiripp! – harsogott a hangja.
A kismacska nagyot nevetett.
– Hű, de megijedtem – mondta gúnyosan, és támadóállásba lendült.
Igen ám, de Csipiri hangját meghallották a többi verebek.
– Csipiri bajban van! – csiripelték, és már repültek is a hang irányába. Egy egész verébsereg vette körül Kormit. Csipkedték a fülét, farkát, bundáját, míg végül jobbnak látta, ha elszelel. A verebek szárnyukba vették Füstikét, és visszavitték a fészekbe. Ekkor értek haza fecskemamáék. Füstike lógó csőrrel vallotta be, hogy nem fogadott szót, és így nagy bajba került.
– Szerencsére Csipiri és a többi veréb megmentettek – fejezte be a mondandóját.
Fecskemama és fecskepapa megköszönték a verebek segítségét, Füstike és Csipiri pedig igen jóbarátok lettek.
Telt-múlt az idő. A kis fecskék is megtanulták a repülés tudományát, és a két jóbarát vidáman repkedett a magasban. Kormi irigykedve nézte őket.
Egy őszi napon a fecskék gyülekezni kezdtek. A kismacska azon törte a kobakját, vajon mire készülnek, amikor meghallotta Füstike hangját.
– Szia, Csipiri, nekünk indulnunk kell!
– Hiányozni fogsz – csipogta a kis veréb, és megölelte a barátját.
– Hova indulnak ezek? – kérdezte Kormi meglepetten Bodritól.
– Afrikába költöznek – válaszolta a kutyus.
A kismacska elszomorodott, mert már egészen megszerette a fecskéket, sőt a verebeket is.
– Füstike, ne menjetek el, én nem bántalak titeket! – mondta szemlesütve.
– Tudom, Kormi – nevetett Füstike -, de mi költöző madarak vagyunk, és a telet Afrikában töltjük.
– Nincs az nagyon messze? – kíváncsiskodott a kismacska.
– De bizony messze van, úgyhogy indulunk is. Ég veletek, barátaim! – kiáltotta Füstike, és elrepült a többiek után. Kormi, Csipiri és Bodri szomorúan nézték az egyre távolodó fecskéket, ám egyszer csak meghallották Füstike kedves hangját.
– Ne búsuljatok, tavaszra visszajövünk! – csicseregte.
Ettől mindannyian jobb kedvre derültek.
– Jó utat, Füstike! Érezzétek jól magatokat Afrikában! Tavaszra visszavárunk! – kiáltozták vidáman, és lelkesen integettek.
Vége!
ÚJ-ÚJ-ÚJ!
Madarak és fák napja játékos feladatlap ovisoknak!
Mit tartalmaz?
1. érdekességeket,
2. szabadtéri ötleteket,
3. játékos-fejlesztő feladatokat,
4. találós kérdéseket,
5. verseket Hermann Marikától,
6. mozgásos játékokat,
7. Etesd meg a bagolyfiókát! – fejlesztő játékot,
8. Hogyan változik a fa évszakonként? 3D-s barkácssablon és játék
9. Melyik évszakra mi jellemző? játék
10. Mi lapul a fa alatt? játék
11. Madarak és fák dominó társasjáték
12. Madárka röptető – játék az irányokkal
Ha tetszett ez a madaras mese Hermann Marikától, akkor nézd meg a mesekönyveit is! >>>
Szerző: AnyaMesélj.hu csapata | 2025.04.30. | Állatos mese, Meseidő Hermann Marikával, Oktató mese
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi nyuszi, akit Pötyinek hívtak. Pötyi kíváncsi és vidám nyuszi volt, de volt egy különleges tulajdonsága: minden évben, amikor május elseje reggelén felébredt, különös izgalmat érzett a szívében.
– Ma biztosan történik valami csoda! – ugrándozott körbe a réten. – Május első napja mindig varázslatos!
A nap vidáman sütött, a fák susogtak, a madarak csicsergése pedig olyan volt, mintha kis zenészek gyakoroltak volna a nagy eseményre. Pötyi barátai, a cinege Cili, a vakond Muki és a kis süni, Bogi már gyülekeztek a rét szélén.
– Pötyi! Jössz a majálisra? – kiáltotta Cili a levegőből.
– De még mennyire! – kiáltotta vissza a nyuszi, és már szaladt is a többiekhez.
A rét közepén színes szalagokkal díszített májusfa állt, körülötte asztalok, kosarak, játékok, és mindenhol nevetés hallatszott. A majálison minden állat ott volt: a mókusok diótörő-versenyt tartottak, a békák ugrálóversenyt, a szarvasok pedig táncra perdültek a fűben.
Pötyi kipróbált mindent: célba dobott tobozzal, ugrált zsákban, még arcfestést is kapott – a pofijára egy kis réti virágot festett a teknőcnéni.
Ám egyszer csak furcsa hang ütötte meg a fülét: valahonnan sírás hallatszott. Pötyi követte a hangot, és nemsokára a bokrok között meglátott egy kis őzgidát, aki szomorúan üldögélt.
– Mi a baj, kicsi őzike? – kérdezte Pötyi halkan.
– Nem ismerek itt senkit… és elvesztettem a virágkosaramat, amit anyukámnak készítettem – hüppögte a gidácska.
Pötyi egy pillanatig sem habozott. Hívta a barátait, és együtt keresni kezdték a virágkosarat. Átnézték a játékasztalokat, a fa tövét, még a tóparton is körülnéztek. Végül Cili cinege megpillantotta a kosarat egy fűcsomó mögött.
– Megvan! – kiáltott fel vidáman.
Az őzgida arca felderült, és amikor megkapta a kosarat, úgy megölelte Pötyit, hogy majdnem mindketten felborultak.
– Köszönöm! Most már igazi ünnep ez a nap! – mondta boldogan.
És tudjátok, mi történt ezután? Az állatok körbeálltak, és Pötyit megválasztották a majális kis hősének. Muki vakond készített neki egy virágkoszorút, amit a fejére tettek, és mindenki együtt táncolt a májusfa körül.
Pötyi este, amikor álomba szenderült, azt suttogta:
– A csoda tényleg megtörtént… csak épp egy kis segítéssel, mosollyal és barátsággal kellett megfűszerezni.
És hogy mi lett másnap? A rét újra csendes lett, de a barátság, amit a majálison kötöttek, egész évben megmaradt.
Itt a vége, fuss el véle – és legyen minden május 1-je ilyen vidám mese!
A mesét írta: Szűcs Szilvia
Szerző: Hermann Marika | 2019.12.10. | Meseidő Hermann Marikával
A mai mese óvodásoknak Boxiról szól.
Hogy kicsoda Boxi?
Boxi vagyok a kis manó,
A KreOvi Boxban lakó.
Kreatív és ötletes,
Gyere játsszál én velem.
Színezhetsz és rajzolhatsz,
Velem jól szórakozhatsz.
Ollóval vágsz, ragasztasz,
Gyurmázol, mesét hallgatsz.
Ha készen vagy mindennel,
És nincs többé feladat,
Akkor sem kell szomorkodni,
Mert Boxi Veled marad.
(tovább…)
Szerző: Hermann Marika | 2019.12.10. | Meseidő Hermann Marikával
A mai esti mese óvodásoknak „A manócskás labda” című mese lesz, amit megtalálhattok a Malac Karcsika és a kislibák című mesekönyvben.
Dorka születésnapjára egy labdát kapott a nagymamájától. Igazán különleges
labda volt, mosolygós manócskák díszítették. Dorka azonban jobban örült volna
egy babának.
– Ó, ez csodaszép! Nagyon jót fogsz vele játszani – vigasztalta anyukája, amikor
látta kislánya csalódottságát.
Nagymama azonban nem szólt egy szót sem, csak mosolygott.
Dorka feltette a labdát a polcra, és teljesen megfeledkezett róla.
Egyik este azonban kézbe vette, forgatta, nézegette. A sok egyformán mosolygó
manó között, felfedezett egy szomorú manócskát. Nagyon megsajnálta. Megsimította
az arcát és megkérdezte tőle:
– Mondd csak, miért vagy ilyen szomorú?
(tovább…)
Szerző: Hermann Marika | 2019.12.10. | Állatos mese, Meseidő Hermann Marikával
Mi lehet annál megnyugtatóbb és ellazítóbb a szülőnek és gyermeknek egyaránt, mint egy fárasztó nap után bekuckózni a takaró alá és meghallgatni egy esti mesét? (azt hiszem a gyerekek rögtön rávágják, hogy: meghallgatni sok esti mesét! 🙂 )
A legjobb ha Anya, Apa vagy a Tesó olvassa, de mi most adunk nekik 10 perc szabadidőt!
A mai első mesét Hermann Marika meséli el nektek! A mese óvodásoknak íródott és a címe: A bátor Csigabiga.
„Egy meleg nyári napon Mackóék udvarában labdázott a három jó barát Maci, Nyuszi és Csigabiga. Lágy szellő fújdogált, a labda vidáman szállt kézről-kézre a szikrázó napsütésben. Nagy volt a jókedv és a kacagás, még Mackó néni hangját is alig hallották.”
Macit elküldi Mackó mama egy kosár friss málnáért, de Maci kis idő múlva üres kosárral rohan a málnásból mint aki kísértetet lát. Ekkor Nyuszi indul el málnát szedni, de ő sem jár sikerrel. Mikor ő is málna nélkül tér vissza, nekiindul Csigabiga.
Csigabigának sikerül a málnaszedés? Kivel találkozik a kiskertben? a meséből megtudhatod.
Hallgasd meg a mesét!
(tovább…)
Ti mondtátok!