Egyik délután Alfréd,
a kisegér, fázósan baktatott hazafelé az iskolából. Egyszer csak a magasból, egy doboz pottyant az orra elé. Alfréd ijedtében bebújt egy bokorba, onnan leskelődött kifelé.
– Vajon ki dobhatta ide és mi lehet benne? – töprengett magában. Óvatosan odalopakodott a dobozhoz.
– Én nem akarok szobámban aludni! – nyarvogott Cicóka, és takarójával a kezében, átcsoszogott a szülei hálószobájába.
– De miért nem akarsz a szobádban aludni? – kérdezte Cica papa, ám Cicóka válasz helyett bekucorgott az ágy közepére, és már hortyogott is.
– Még olyan kicsi – mondta kedvesen Cica mama, és betakargatta Cicókát.
Reggel Cica mama és Cica papa fáradtan ébredtek. Cicóka még békésen szundizott, ám amikor felébredt, pityeregve kiáltozni kezdett.
Egyik délután a postaládámban találtam egy levelet.
A postás bácsi rossz címre kézbesítette, a címzés ugyanis a következő volt:
Kamillácska foglakócskának. Kamilla, bal felső 2-es fog.
Feladó: Pistike foglakócska. Pisti, jobb alsó 3-as fog.
El sem tudtam képzelni ki írhatta, és kinek szólhatott ez a levél?
Az unokám Kamilla azonban kivette a kezemből, és rögvest továbbította jogos tulajdonosának.
Panka vidáman kocogott anyukája mellett a játszótér felé. Amikor meglátta Petikét, odakiáltott neki:
– Nekem van békucis bilim!
– Mi van neked? – kérdezte Petike.
– Békucis bilim! – kiáltotta büszkén Panka.
– Akkor már nincs is pelusod?
– De még van – vallotta be Panka, majd futott a libikóka felé.
– Gyere Petike libikókázzunk!
Petike vidáman szaladt Panka után. Felültek a libikókára és boldogan hintáztak.
(tovább…)
Így jött el a várva várt szombat. Amikor pirkadni kezdett, a biciklis csapat elindult.
Mindenki sisakot láthatósági mellényt, kesztyűt és szemüveget viselt sőt, a fiúk még könyök és térd védőt is. A csuklójukon és a bokájukon fényvisszaverő csík volt. Hátukon hátizsák, benne anyu által készített szendvicsek, víz, esőkabát. Apunál elsősegély felszerelés és biciklik javításához szükséges felszerelés. A család vidáman haladt át a városon. A lakott területen kívül még énekeltek is. Az utakat bokrok, fák, másutt tarka virágok szegélyezték. A nap már magasan járt. Meleg volt. A kis csapat gyakran megállt. Ilyenkor vizet ittak, szendvicset ettek, pihentek. Ahogy a nap egyre szikrázóbban sütött, a szendvicsek elfogytak, a víz langyos lett, a hangulat is alább hagyott. Mindannyian elfáradt kicsit. Apu és anyu azzal biztatták a fiúkat, sőt talán saját magukat is, hogy nem messze lakik már a nagyi.
Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ
Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik kicsik, teljesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal azért helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Elfogadom" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.
Ti mondtátok!