Címke: Szélúrfi

Kerékpártúra

Egy hetyke kis Gyurika és a kedves Marika,
Biciklizni elindultak, szél úrfira fittyet hánytak.
Tekerték a bicikliket, a szél is segítette őket.
Szólt a kedves Marika, forduljunk meg Gyurika,
Àm de a kis vagány gyerek, legyintett rá s tovább tekert.

Célba értek, megfordultak, haza felé elindultak,
Szél úrfi csak fújt, s nevetett, most légy hetyke Gyuri gyerek.
Gyurika biz erőlködik, szuszog, fárad, s mérgelődik.
Ó te szél, te kegyetlen, mért kínozol meg engem?
Nevet a szél, s ezt kiáltja, a ballagó Gyurikának,

Az a tanácsom te néked, te kis hetyke Gyurika,
Hallgass mindig a társadra, a te kedves Marikádra.
Így majd nem kell erőlködnöd, nem kell többé mérgelődnöd.
Felszállhatsz a kerékpárra, tekerhetsz egy szebb világba,
Szelek szárnyán, társad karján, így egymásra vigyázva.

Buborékok
Buborékok

Egy meleg nyári napon Panni és Rita a kertben fújták a buborékot. Szebbnél szebb színes gömbök szálltak az ég felé. Kis ideig keringtek a levegőben, majd szétpukkadtak.
– Rita! Hol vagy? – hallatszott Barbi hangja, aki Rita barátnője volt.
– Megyek! – kiáltotta Rita, és abbahagyta a buborék eregetést, majd odafordult kishúgához. – Bemegyek Barbival dumcsizni, ha van kedved gyere te is – de titokban azt remélte, hogy húga nem megy vele, hiszen csak zavarná őket a beszélgetésben.
– Ezek a nagyok mindig csak beszélgetnek – mormogta Panni és tovább eregette a buborékokat.
Az egyik  buborék magasra repült, magasabbra mint a többi. Csodás színekben pompázott, de nem pukkadt  szét, sőt inkább nőtt. Egyre nagyobb és nagyobb lett.
Tovább olvasom a mesét < <<
(tovább…)