Kedvesem!
Köszönöm az leveled, melyben azért aggódsz, hogy mi lesz velem? Velem, aki több, mint három évtizede a számvitel és pénzügy világában, folyamatos tanulás mellett pörögtem ezerrel, most pedig nyugdíjasként mesét írok a gyerekeknek.
Jelentem boldog vagyok! A pörgés ezerrel megmaradt. A folyamatos tanulásra, még ha hihetetlen is számodra, ebben a világban is feltétlenül szükség van. Iga ma már nem a nehéz jogszabályi változásokat és pénzügyi dolgokat tanulom. Ezt a munkát, egy sokkal nehezebb, folyamatos tanuláson keresztül lehet elvégezni. Itt a gyermekek lelkét kell megtanulni, ahhoz kell hozzáférni sok- sok szeretettel. Ez a munka, ha munka egyáltalán, mert szerintem több annál, szóval ez egy izgalmas feladat. Hihetetlen utazásokat tettem már meg, amióta írok.
Keveredtem már kis egérként, egy izgalmas és veszélyes kalandba. Hápi kacsaként világgá mentem, de bejártam már a zöldség tündér birodalmát is. Luciferként, aki egy fekete kismacska, barangoltam éjjel a háztetőkön, na és a hóbolygó, az igazán csodás utazás volt, nem beszélve a tenger mélyéről, amikor kiszabadítottuk Arabellát egy cet gyomrából. Sorolhatnám oldalanként a szebbnél szebb, izgalmas utazásaimat.
Ugye most már te is látod, hogy ennyi csodában csak itt lehet részünk, közel a gyerekekhez?
Azt tanácsolom te is, olvass mesét minden nap a kislányodnak. Repüljetek együtt át a világon, sőt, még azon is túl. Tudod a mese, az út egy szebb jövő felé. Vidd el a kislányodat, hiszen nem sokba kerül, csak egy kis időt igényel.
Írtad, hogy a picuri sokat hallgatja a Hápi CD-t, amit küldtem. Látod, már sikerélményem is van, hiszen ez volt a vágyam. Szeressék, és hallgassák a gyerkőcök a meséimet.
Képzeld találkoztunk egy kedves grafikussal is. Engem elbűvöltek a rajzai, melyeket a Kabaki hercegnő című mesémhez rajzolt. Bízom benne, hogy karácsonyra már két mesekönyvvel is megörvendeztetem az én kedves kis olvasóimat. Na és ki ne felejtsem, voltam a hernádi óvodában, mesét olvasni a gyerekeknek. Hihetetlen élmény volt. Remélem lesz folytatása.
Látod ki sem fogyok az élmények felsorolásából, úgy hogy ne aggódjál értem. A lányom, a családom biztatott, hogy vágjak bele a meseírásba. Hidd el, én most jó helyen vagyok. Az is lehet, hogy most vagyok ott, ahol lennem kell, mondom ezt annak ellenére, hogy imádtam az eddigi munkámat is. Sokszor éreztem, érzem hogy boldog vagyok. Hiszek abban a bölcs mondásban, hogy ” A boldogság nem az, amikor azt csináljuk, amit szeretünk, hanem az amikor azt szeretjük, amit csinálunk.” Ezt kívánom neked is és mindenkinek. Ezért írom a meséket, hogy a gyerekek, gyermekként és ha felnőnek, felnőttként is boldogok legyenek. A boldogsághoz egyetlen út vezet, a szeretet. Ezért hiszek a mesékben, mert a jó mese, nevel, tanít és sugárzik belőle a szeretet.
Ezekkel a gondolatokkal zárom soraimat. Kívánok neked és családodnak boldogságot, szeretetet, csodás meseolvasást együtt, egymásért.
Szeretettel ölel. Hermann Marika.
Ti mondtátok!