Egyszer volt, hol nem volt kezdődik sok mese, de a mesebögre története nem így kezdődött.
A mesebögre nem is volt mindig mesebögre.
Kezdetben egy átlagos fehér bögre volt, mely ott porosodott a többi sok-sok fehér bögre között egy papírdobozban és közben álmodozott.
Álmodozott egy Édesanyáról, aki reggelente gőzölgő kakaóval tölti meg.
Álmodozott egy Kislányról, aki boldogan szürcsölgeti belőle a kakaót.
Álmodozott egy Kisfiúról, aki úgy alszik el, hogy közben azt suttogja Édesanyjának, hogy „Reggel a kedvenc bögrémbe kérem az iszikámat!”
Álmodozott egy olyan világról amiben ő nem egy átlagos fehér bögre.
Szeretett volna mesésen színes lenni!
Szeretett volna a gyerekeknek mesélni!
Szeretett volna egy olyan családban élni mint Ti, ahol a gyerekkacaj betölti a lakás minden zugát!
Szeretett volna meghitt pillanatokat hozni a mindennapokba!
Látta maga előtt, amint szülő és gyermek levackol a nappali közepére Őt gőzölgő innivalóval megtöltve, és játszanak, mesélnek, kacagnak, mókáznak.
Annyira szeretett volna örömöt, boldogságot adni, hogy teljesen megfeledkezett a körülötte lévő bögrékről és a papírdobozról.
Egy őszi napon aztán kinyílt a papírdoboz teteje és valaki kivette a fehér bögrét a többi közül. A bögre nagyon izgult és egy picit félt is! Vajon mi fog vele történni?
Egy kedves hölgy tartotta kezében, orrán szemüveg. Forgatta, nézegette a bögrét majd megszólalt:
– Gyönyörű mesebögre lesz belőled!
A fehér bögre szeme felcsillant, szíve szaporábban kezdett el dobogni.
– Belőlem mesebögre lesz? Tényleg? Biztos? Mikor? – és már látta is maga előtt amint minden nap boldogságot, szeretetet visz egy család életébe, mosolyt csal egy gyermek arcára.
Szívét melegség töltötte el! Határtalanul boldog volt! Eljött a várva várt nap, az álma valóra vált!
Most pedig rád vár, hogy mesét, szeretetet és vidámságot vigyen a mindennapjaitokba! 🙂
Ti mondtátok!