2017.12.13-ig mesés ajándékkal és kedvezménnyel!
Új mese óvodásoknak és kisiskolásoknak!
“Megérkezett a csomag!Köszönöm a gyorsaságot! A könyvek gyönyörűek,és a történetek is szuperek!
Nagyszerű, hogy a mindennapi élethez közeliek, nem elrugaszkodottak.
Egyik könyvet holnaptól tesztelik is a csemeték.
A többit pedig a Jézuska fogja hozni!
Minden bizonnyal sokat fogjuk forgatni őket! Köszönöm! Minden jót kívánok!” – M. Ramóna
Tobi és anyukája, a parkon keresztül baktattak hazafelé.
A fákról ringatózva hullottak alá a sárga, és piros falevelek.
Tobi éppen elkapott egy pirosat, amikor egy sárga falevél ellibegett az orra előtt.
Gyorsan zsebre vágta a piros levelet, és a sárga nyomába iramodott.
– Ne szaladj messzire! – szólt utána az anyukája, de Tobi nem figyelt rá. Tovább olvasom a mesét < <<
(tovább…)
Csiga Csabi és anyukája, kézen fogva ballagtak az óvoda felé.
Az oviban Csigamama ráadta kisfiára a váltócipőt, megölelte és a fülébe súgta: – Ebéd után érted jövök.
Csiga Csabi ijedten nézett az anyukájára. – Te nem maradsz itt velem? – kérdezte pityeregve.
– Nekem dolgoznom kell, de ahogy ígértem, ebéd után érted jövök – magyarázta kedvesen Csigamama.
Az aranyszínű lepke,
a tó fölött repkedett a szikrázó napsütésben.
Amikor elfáradt, megpihent egy bárányfelhőn
és onnan nézegette magát a tó tükrében:
– Én vagyok a legeslegszebb, kerek e világon – hajtogatta folyton.
Társai, a tarka lepkék, kedvesen hívogatták maguk közé:
– Gyere aranylepke, játsszál velünk a színes virágok között.
Ám az aranylepke, kényeskedve válaszolt:
Tovább olvasom a mesét < << (tovább…)
Rozi nagyszülei a hegyek között,
egy kicsi faluban élnek.
Nyáron, itt minden üde zöld,
a levegő pedig friss és illatos.
Nagyiék örömére, Rozi itt tölti a nyarakat.
Egyik nap vidáman ugrándozott az udvaron,
és teli torokból énekelt:
Süni, sóhajtozva baktatott az erdőszélén. Amikor meglátta őt a szarka, oda kiáltott neki.
– Te meg miért lógatod az orrodat? Csirr, csörr!
– Mert nem találom a kincset – mormogta süni.
– Miféle kincset? – csillant fel a szeme a szarkának, mert imádta a csillogó, villogó csecsebecséket.
– Azt, amiről álmomban egy manó mesélt.
– Na és milyen volt az a kincs? – kíváncsiskodott tovább a szarka.
– Azt reggelre elfelejtettem – pityeredett el süni.
– Egyet se búsulj, majd én hozok segítséget és megtaláljuk azt a kincset – vigasztalta a szarka és huss, berepült az erdőbe.
Tovább olvasom a mesét < <<
(tovább…)
Ödönke nem szeretett oviba járni, mert a társai folyton csúfolódtak vele.
– Hova gurulsz Döncike, tán a dönci bölcsibe? – kérdezgették tőle kacarászva, mert mi tagadás Ödönke elég duci egérke volt.
Igaz, hogy a süti volt a kedvenc eledele, a tévézés pedig, a kedvenc szórakozása.
Most is pityeregve baktatott egérmamával az óvoda felé. Szembe jött velük Manó apó.
Tovább olvasom a mesét < << (tovább…)
– Szia Kakaska!
Gyere velem játszani! –
– nyitott be a bátyja szobájába Csibike.
– Most nem érek rá, mert locsolóverset tanulok.
– Engem is meglocsolsz majd a kölniddel? –
– kíváncsiskodott a kiscsibe.
– Ha adsz egy kosár húsvéti tojást, de legyen ám közte piros, csíkos és pöttyös is! – mondta Kakaska és becsukta az ajtót.
Tovább olvasom a mesét < <<
(tovább…)
Hóvölgyben, ahol jégvirágok nyílnak az ablakon, és soha nem olvad el a hó, ott élnek a hóemberek.
Vígan kacagnak, játszadoznak reggeltől estig.
Tegnap is vidáman szánkóztak a hóbuckák között, csak egyetlen hóember álldogált egymagában, és kémlelte a távoli hegyeket. Tovább olvasom a mesés történetet < <<
(tovább…)