Hogy kicsoda Boxi?
Boxi vagyok a kis manó,
A KreOvi Boxban lakó.
Kreatív és ötletes,
Gyere játsszál én velem.
Színezhetsz és rajzolhatsz,
Velem jól szórakozhatsz.
Ollóval vágsz, ragasztasz,
Gyurmázol, mesét hallgatsz.
Ha készen vagy mindennel,
És nincs többé feladat,
Akkor sem kell szomorkodni,
Mert Boxi Veled marad.
2017.12.13-ig mesés ajándékkal és kedvezménnyel!
Új mese óvodásoknak és kisiskolásoknak!
“Megérkezett a csomag!Köszönöm a gyorsaságot! A könyvek gyönyörűek,és a történetek is szuperek!
Nagyszerű, hogy a mindennapi élethez közeliek, nem elrugaszkodottak.
Egyik könyvet holnaptól tesztelik is a csemeték.
A többit pedig a Jézuska fogja hozni!
Minden bizonnyal sokat fogjuk forgatni őket! Köszönöm! Minden jót kívánok!” – M. Ramóna
Tobi és anyukája, a parkon keresztül baktattak hazafelé.
A fákról ringatózva hullottak alá a sárga, és piros falevelek.
Tobi éppen elkapott egy pirosat, amikor egy sárga falevél ellibegett az orra előtt.
Gyorsan zsebre vágta a piros levelet, és a sárga nyomába iramodott.
– Ne szaladj messzire! – szólt utána az anyukája, de Tobi nem figyelt rá.
– Úgy is elkaplak! – kiáltozta, és futott a sárga falevél után.
– Engem ugyan el nem kapsz! – nevetett a falevél, és felrepült a magasba.
(tovább…)
Csiga Csabi és anyukája, kézen fogva ballagtak az óvoda felé.
Az oviban Csigamama ráadta kisfiára a váltócipőt, megölelte és a fülébe súgta: – Ebéd után érted jövök.
Csiga Csabi ijedten nézett az anyukájára. – Te nem maradsz itt velem? – kérdezte pityeregve.
– Nekem dolgoznom kell, de ahogy ígértem, ebéd után érted jövök – magyarázta kedvesen Csigamama.
A mesét elolvashatod a MeseKuckó applikációban!
Az aranyszínű lepke, a tó fölött repkedett a szikrázó napsütésben.
Amikor elfáradt, megpihent egy bárányfelhőn
és onnan nézegette magát a tó tükrében:
– Én vagyok a legeslegszebb, kerek e világon – hajtogatta folyton.
Társai, a tarka lepkék, kedvesen hívogatták maguk közé:
– Gyere aranylepke, játsszál velünk a színes virágok között.
Ám az aranylepke, kényeskedve válaszolt:
– Én soha nem szállok rá ilyen hitvány mezei virágokra – mondogatta fölényesen.
A mezei virágok nagyon megsértődtek ezen.
(tovább…)
Rozi nagyszülei a hegyek között, egy kicsi faluban élnek.
Nyáron, itt minden üde zöld, a levegő pedig friss és illatos.
Nagyiék örömére, Rozi itt tölti a nyarakat.
Egyik nap vidáman ugrándozott az udvaron, és teli torokból énekelt:
Üde zöld a füvecske,
Szereti ám a kecske,
Mekk, mekk, mekk.
Oly kerek a káposzta,
A kecske ropogtatja,
Mekk, mekk, mekk.
Süni, sóhajtozva baktatott az erdőszélén. Amikor meglátta őt a szarka, oda kiáltott neki.
– Te meg miért lógatod az orrodat? Csirr, csörr!
– Mert nem találom a kincset – mormogta süni.
– Miféle kincset? – csillant fel a szeme a szarkának, mert imádta a csillogó, villogó csecsebecséket.
– Azt, amiről álmomban egy manó mesélt.
– Na és milyen volt az a kincs? – kíváncsiskodott tovább a szarka.
– Azt reggelre elfelejtettem – pityeredett el süni.
– Egyet se búsulj, majd én hozok segítséget és megtaláljuk azt a kincset – vigasztalta a szarka és huss, berepült az erdőbe.
A mesét elolvashatod a MeseKuckó applikációban!
Ödönke nem szeretett oviba járni, mert a társai folyton csúfolódtak vele.
– Hova gurulsz Döncike, tán a dönci bölcsibe? – kérdezgették tőle kacarászva, mert mi tagadás Ödönke elég duci egérke volt.
Igaz, hogy a süti volt a kedvenc eledele, a tévézés pedig, a kedvenc szórakozása.
Most is pityeregve baktatott egérmamával az óvoda felé. Szembe jött velük Manó apó.
– Te meg mért itatod az egereket? – kérdezte Ödönkétől.
– Mert utálok oviba járni – szipogta a kisegér.
– Hiszen oda sok kispajtásod jár, és jókat játszhatsz velük!
– Ugyan! Azok csak kinevetnek, hogy duci vagyok – keseregte az egérke -,de mit csináljak, ha nem szeretem a zöldségeket, és nem szeretek futkározni se.
(tovább…)
– Szia Kakaska!
Gyere velem játszani! –
– nyitott be a bátyja szobájába Csibike.
– Most nem érek rá, mert locsolóverset tanulok.
– Engem is meglocsolsz majd a kölniddel? –
– kíváncsiskodott a kiscsibe.
– Ha adsz egy kosár húsvéti tojást, de legyen ám közte piros, csíkos és pöttyös is! – mondta Kakaska és becsukta az ajtót.
(tovább…)