Hóvölgyben, ahol jégvirágok nyílnak az ablakon, és soha nem olvad el a hó, ott élnek a hóemberek.
Vígan kacagnak, játszadoznak reggeltől estig.
Tegnap is vidáman szánkóztak a hóbuckák között, csak egyetlen hóember álldogált egymagában, és kémlelte a távoli hegyeket. Tovább olvasom a mesés történetet < <<
(tovább…)
Baktat a két ló,
Halad a szánkó.
Fent ül a Palkó,
Száll rá a friss hó.
Meleg subában,
A bakon ülve,
Fújhat a szél,
És eshet a hó.
Patkó szikrázik,
Jeges út hátán.
A hideg télben,
Piros az orr.
Kocog a két ló,
Repül a szánkó.
Kacag a Palkó,
Szánkózni jó!
Learatták a búzát,
Itt az új kenyér.
Véget ért a szüret is,
Forr a friss nedű.
Zizegve hull a levél,
Sárgul a határ.
Őszbe borult az erdő,
Elcsitult a táj.
Útnak indult a fecske,
S a gólyamadár.
Medve készült a télre,
Szemét hunyja már.
Tűz ropog a kályhában,
Füstöl a kémény.
Az ablakon jégvirág,
Kopogtat a tél.
Itt a cinke, tavaszt hirdet,
Nyisd ki lelked, nyisd ki szíved.
Élvezd te is a napot,
Most ültesd el a magot.
Megjött a nyár, meleg van már,
Ugorj fejest barátom,
Mert ehhez a forrósághoz,
Csak hűs vizet ajánlok.
Erdő, mező őszbe borul,
Vége már a nyárnak.
Itt a füzet, itt a könyv
Mehetsz iskolába.
Hogy ha eljő a karácsony,
Akkor bizony itt a tél.
Hó fedi a völgyet, hegyet,
Szánkózik majd a sok gyerek.
Így ballagnak az évszakok,
Így telnek az évek.
Legyen vidám minden napod,
Így lesz szép az élet.