Hógombóc / verses mese
Havas téli reggelen
Panna így kiált,
Esett a hó, szaladjunk
Hógolyózni ám!
Polli a doktor bácsinál – avagy egy kisegér vidám gyógyulása
Polli egy vidám kisegér, akinek egyik nap megfájdult a torka. Anyukája úgy döntött elviszi őt a doktor bácsihoz.
Ennek bizony nem nagyon örült Polli, de nem volt mit tenni.
Dr. Cin rendelőjéhez érve összefutottak barátnőjével Mollival, aki éppen a doktor bácsitól jött ki.
A napot ébresztő kiskakas
Volt egyszer egy kiskakas,
Tarka tollas, tarajas.
Kukuríkú, szólt hajnalban,
Ám, napocska nem hallotta.
Töprengett a kiskakas,
Tarka tollas, tarajas.
Hogy keltsem, fel a napot,
Hogyha, az elszundított?
Gondolta a kiskakas,
Tarka tollas, tarajas.
Felmegyek a dombtetőre,
Úgy felébred egykettőre.
Kukuríkú, ébredj nyomban!
De, biz nem jött a napocska.
Sóhajtott a kiskakas,
Tarka tollas, tarajas.
Nem élem túl azt a szégyent,
Ha napocska, ma nem kel fel.
Meghallotta ezt egy szellő
Kakaskához így szólott ő.
Ne szomorkodj kiskakas,
Tarkatollas, tarajas.
Segítek én, megígérem,
S, repült fel a magas égre.
Napot takarta egy felhő,
Azon nyomban elfújta ő.
Előbukkant a napocska,
Fényét, szikrázva ontotta.
Megörült a kiskakas,
Tarkatollas, tarajas.
Kukuríkú, szólt nótája,
Az ő, szellő barátjának.
Karácsonyfa
Figyelj, figyelj kisbarátom
Közeledik a karácsony.
Csengő csendül, a láng lobban,
Karácsonyfa máris ott van,
Odabent a szobában.
Angyal szárnyon, vagy ki tudja,
Hogyan került a fa oda?
Rajta fényes csilló gömbök,
Szaloncukor, habkarika,
Peti nézi, s ezt kiáltja,
Hiszen ez a fenyőfácska!
Valóban, de van egy titka,
Szívedtet ha felé tárod,
Szeretetbe bugyolálod,
Csoda lesz az én ígérem,
Karácsonyfád lesz az néked.
Figyelj, figyelj kisbarátom
Közeledik a karácsony.
Csengő csendül, a láng lobban,
Karácsonyfa máris ott van,
Odabent a szobában.
Aprócska Panna
Aprócska szánkó siklik a havon,
Aprócska Pana ül fent a bakon.
A szánkót húzza aprócska ló,
Panna kiáltja, gyí te fakó!
Repül a szánkó hegyeken át,
Aprócska Panna kacag, s kiált.
Oly szép e táj, mint a mesevilág,
Gyere ülj mellém, hogy te is meglásd!
Télre várva
Learatták a búzát,
Itt az új kenyér.
Véget ért a szüret is,
Forr a friss nedű.
Zizegve hull a levél,
Sárgul a határ.
Őszbe borult az erdő,
Elcsitult a táj.
Útnak indult a fecske,
S a gólyamadár.
Medve készült a télre,
Szemét hunyja már.
Tűz ropog a kályhában,
Füstöl a kémény.
Az ablakon jégvirág,
Kopogtat a tél.
Ti mondtátok!