Szerző: AnyaMesélj.hu csapata | 2014.07.12. | Meseidő Hermann Marikával, Oktató mese
Így jött el a várva várt szombat. Amikor pirkadni kezdett, a biciklis csapat elindult.
Mindenki sisakot láthatósági mellényt, kesztyűt és szemüveget viselt sőt, a fiúk még könyök és térd védőt is. A csuklójukon és a bokájukon fényvisszaverő csík volt. Hátukon hátizsák, benne anyu által készített szendvicsek, víz, esőkabát. Apunál elsősegély felszerelés és biciklik javításához szükséges felszerelés. A család vidáman haladt át a városon. A lakott területen kívül még énekeltek is. Az utakat bokrok, fák, másutt tarka virágok szegélyezték. A nap már magasan járt. Meleg volt. A kis csapat gyakran megállt. Ilyenkor vizet ittak, szendvicset ettek, pihentek. Ahogy a nap egyre szikrázóbban sütött, a szendvicsek elfogytak, a víz langyos lett, a hangulat is alább hagyott. Mindannyian elfáradt kicsit. Apu és anyu azzal biztatták a fiúkat, sőt talán saját magukat is, hogy nem messze lakik már a nagyi.
(tovább…)
Szerző: AnyaMesélj.hu csapata | 2014.07.11. | Meseidő Hermann Marikával, Oktató mese
A következő nap délutánján Norbi és Tomi nekifogtak a további szabályok tanulásának.
– Ma is nagyon figyelj öcsi. Oké? – kezdte el a tanítást Norbi.
– Nos vegyük először is a közlekedési lámpa működését.
– Azt nem kell! Azt már régen megtanultam anyutól – vágta rá gyorsan Tomi, és már fújta is – ha piros, akkor tilos tovább menni, ha sárga akkor várakozunk, mert mindjárt zöldre vált, és akkor mehetünk.
– Ó te nagyokos! Ha így tudod, akkor tegnap miért nem álltál meg a piros lámpánál?
Tudom hát, csak tegnap nem figyeltem.
(tovább…)
Szerző: AnyaMesélj.hu csapata | 2014.07.10. | Meseidő Hermann Marikával, Oktató mese
Másnap Tomi a szobájában várta az oktatás kezdetét.
– Tomi! Egy óra múlva jövök és kezdünk! – hallatszott be Norbi hangja.
Tomi nagyon megörült a szabad órának és úgy döntött, hogy addig elmegy a barátjához Ricsihez. Szokásukhoz híven biciklire pattantak és a park körül bicikliztek. Ricsinek azonban támadt egy ötlete – Tomi menjünk be a városba, te már úgyis ismered a szabályokat.
Tomi kissé elbizonytalanodott, mert anyu mindig azt mondta, hogy csak a park körül biciklizhet egyedül, de Ricsi kinevette. – Minek bemagolni azt a sok szabályt, ha nem gyakorolod, vagy talán félsz?
– Még hogy én félek? Na versenyezzünk! – pattant nyeregbe Tomi. Ricsi örömmel tekert utána. A fiúk végig száguldoztak a békés nyugodt utcákon. Észre sem vették, hogy egyre több autó ment el mellettük. Némelyikből rájuk dudáltak, mire a fiúk még gyorsabban tekertek. Száguldás közben Tomi észrevette, hogy más biciklisek nem az úttesten, hanem a járda melletti úton közlekedtek. Egy maguk mögött hagyott kereszteződésnél látta meg a kék kör alakú táblát, benne a fehér kerékpárral. – Az ott a biciklis út! Menjünk oda! – kiáltotta a mellette tekerő Ricsinek. Ebben a pillanatban éles fékcsikorgás hallatszott. Tomi és Ricsi rémülten ugrottak le a biciklijükről. Egy útkereszteződés közepén voltak, mellettük szorosan ott állt egy autó. Az autóból egy középkorú néni szállt ki. Arca sápadt volt.
(tovább…)
Szerző: AnyaMesélj.hu csapata | 2014.07.09. | Oktató mese
A következő napon, a tervnek megfelelően Norbi bekiáltott öccse szobájába.
– Tomi! Kezdődik az oktatás!
Tomi felpattant és kocogott Norbi után a jegyzetfüzetével és a ceruzájával. A teraszon ültek le. Norbi elővett egy teleírt papírlapot és mielőtt Tomi erre bármilyen megjegyzést tett volna, neki szegezte a kérdést.
– Ugye azt tudod, hogy hol bicajozhatunk?
(tovább…)
Szerző: AnyaMesélj.hu csapata | 2014.07.08. | Oktató mese
– Tomi! Kerékpár szemle! Irány a garázs!
Tomi engedelmesen futott bátyja után, kezében egy jegyzetfüzettel és egy ceruzával. Kitolta a garázsból a biciklijét. Norbi elővett a zsebéből egy teleírt füzetlapot.
Tomi arca elvörösödött.
– Így könnyű okosnak lenni – mondta felháborodva – te olvasod a szabályokat, nekem meg kívülről kell tudni őket!
(tovább…)
Ti mondtátok!