Így jött el a várva várt szombat. Amikor pirkadni kezdett, a biciklis csapat elindult.
Mindenki sisakot láthatósági mellényt, kesztyűt és szemüveget viselt sőt, a fiúk még könyök és térd védőt is. A csuklójukon és a bokájukon fényvisszaverő csík volt. Hátukon hátizsák, benne anyu által készített szendvicsek, víz, esőkabát. Apunál elsősegély felszerelés és biciklik javításához szükséges felszerelés. A család vidáman haladt át a városon. A lakott területen kívül még énekeltek is. Az utakat bokrok, fák, másutt tarka virágok szegélyezték. A nap már magasan járt. Meleg volt. A kis csapat gyakran megállt. Ilyenkor vizet ittak, szendvicset ettek, pihentek. Ahogy a nap egyre szikrázóbban sütött, a szendvicsek elfogytak, a víz langyos lett, a hangulat is alább hagyott. Mindannyian elfáradt kicsit. Apu és anyu azzal biztatták a fiúkat, sőt talán saját magukat is, hogy nem messze lakik már a nagyi.
A mesét elolvashatod a MeseKuckó applikációban!
Ti mondtátok!