Cicóka és barátai

– Én nem akarok szobámban aludni! – nyarvogott Cicóka, és takarójával a kezében, átcsoszogott a szülei hálószobájába.
– De miért nem akarsz a szobádban aludni? – kérdezte Cica papa, ám Cicóka válasz helyett bekucorgott az ágy közepére, és már hortyogott is.
– Még olyan kicsi – mondta kedvesen Cica mama, és betakargatta Cicókát.
Reggel Cica mama és Cica papa fáradtan ébredtek. Cicóka még békésen szundizott, ám amikor felébredt, pityeregve kiáltozni kezdett.

Mama, mama!
– Ne nyarvogj már, te nyávogó! – hallotta a szobája felől.
– Mama, valaki csúfol!
Cica mama beszaladt a szobába.
– Itt vagyok Cicókám, ne sírjál.
– De valaki csúfolt, mama!
– Ki az a csúnya, aki az én kiscicámat csúfolta?
– Ott a szobában, ott csúfolt – hüppögte Cicóka.
– De hiszen, itt nincs senki – mondta Cica mama, és benézett Cicóka ágya alá, majd az asztal alá, sőt a szekrénybe is.
– Pedig csúfolt – mondta sértődötten Cicóka.
Ekkor, a nappaliban megcsörrent a telefon. Cica mama kisietett. Cicóka ott maradt egyedül, a szobája közepén.
– Te miért nem alszol itt a szobádban? – hallatszott a kérdés, az ágya felől.
– Mert félek – suttogta Cicóka.
– Én soha nem bántanálak téged.
– De, ki vagy te?

– Én az ágyad vagyok.
– Az ágyam?
– Az ágyad, és elárulom neked, hogy nagyon szomorú vagyok.
– Ki bántott téged? – kérdezte Cicóka.
– Te – mondta az ágy.
– Ééén! – döbbent meg Cicóka. – De hát mivel bántottalak meg?
– Nem alszol rajtam, pedig nagyon kényelmes ágy vagyok.
– De én nem merek egyedül aludni – pityeregte Cicóka.
– Már, hogy aludnál egyedül? – mormogta az ágy.
– Először is, itt vagyok én, itt van a széked, az asztalod, a szekrényed, sőt a játékpolcod is, telis-tele játékokkal.
– Én is félek egyedül aludni – dörmögte egy rojtos fülű barna maci a játékpolcon.
Cicóka megsajnálta, és magához ölelte. – Ne sírjál, majd este átviszlek téged is anyuékhoz. A maci nagyon megörült ennek.
– Minket is vigyél magaddal – könyörgött a szék, az asztal, a szekrény, a polc, és a játékok is. Cicóka döbbenten nézett rájuk.
– Látod milyen nagy galibát csináltál? – szólalt meg az ágy.
– Most mit tegyek? – kérdezte Cicóka – mindenki nem fér el anyuék ágyában?
– Bizony, hogy nem – mondta az ágy – sőt, te se férsz el ott. Nézd csak meg anyukádat, és apukádat, milyen fáradtak minden reggel.
– Miért fáradtak?
– Mert, te elfoglalod az ágyukat, mi meg itt vagyunk egyedül, egész éjszaka.
– Te nem is szeretsz minket – mondta sértődötten a szekrény.
– De igenis, szeretlek titeket!
– Akkor, aludj velünk! – hallatszott minden felől.
– De, félek elaludni a sötétben. – vallotta be Cicóka.
– Majd én világítok neked – mondta egy éjjeli lámpa.
– És ha jönnek a mumusok? – kérdezte Cicóka.
– Mumusok nincsenek – válaszolta az asztal. – Azt, csak a felnőttek találták ki.
– És, ha mégis vannak? – erősködött Cicóka.
– Akkor, mi megvédünk téged! – kiáltották a bútorok, az ágy, a szék, az asztal, a szekrény, és a polc.
– Mi is megvédünk téged! – ugrottak le a játékpolcról a játékok. A zsiráf, az egérke, Luca baba, a labda, az építőkocka, a mesekönyvek, mind körbefogták Cicókát.

Cicóka csodálkozva nézett rájuk.
– Miért csodálkozol? Hiszen, mi a barátaid vagyunk – ölelte meg Cicókát a rojtos fülű barna maci.
Cicóka, csillogó szemmel nézett körbe. Már nem félt, megbízott a barátaiban.
Este Cica mama, a jó éjt puszi után, égve hagyta az éjjeli lámpát. Cicóka kényelmesen belebújt a puha ágyacskájába. Magához ölelte a rojtos fülű barna macit, és kilesett a takarója alól. Körbenézett, hogy mindenki a helyén van-e?
– Aludj jól! – integettek a barátai – Mi vigyázunk rád! – hallotta Cicóka, és boldogan elaludt.

 

Vége!

One Comment

  1. Tálos Éva
    Hááát ez egy nagyon hasznos mese volt!! A fiamnak remélem használ a tanulsága :-) Köszönöm!!!
    Reply 2016-12-11 at 21:19

Leave a comment