Kusz, kusz, köhög a cica,
Fáj néki a torka,
Cicamama a doktorhoz,
El is viszi nyomban.
Egyik délután Alfréd,
a kisegér, fázósan baktatott hazafelé az iskolából. Egyszer csak a magasból, egy doboz pottyant az orra elé. Alfréd ijedtében bebújt egy bokorba, onnan leskelődött kifelé.
– Vajon ki dobhatta ide és mi lehet benne? – töprengett magában. Óvatosan odalopakodott a dobozhoz.
Ott szalad a kisegér,
Cini cini cin,
Minden lyukba belefér,
Cini cini cin.
Fürge ám a kisegér,
Cini cini cin.
Egér lyukba haza tér,
Cini cini cin.
Mérgelődik a cica
Cini cini cin,
Kis egeret nem fog ma,
Cini cini cin.
Ne mérgelődj te cica,
Cini cini cin.
Igyál inkább tejet ma,
Cini cini cin.
Szót fogad a kis cica,
Cini cini cin,
Köcsög tejet megissza,
Cini cini cin.
Tejes lesz a bajusza
Cini cini cin.
A gazdasszony megszidja,
Cini cini cin.
Ne szomorkodj te cica
Cini cini cin.
Jobb a tej, mint az egér
Cini cini cin.
Hajnal hasad, kél a nap,
Kukorékol a kakas.
Kotkodál a tyúkocska,
Hápog a sok kis kacsa.
A libuskák gágognak,
A malackák röfögnek.
Béget a kis barika,
Mekeg a kecskegida.
Cirmos cica nagyot ásít,
Becsukja mind két szemét.
Hiszen ő már rég megszokta,
Ezt a hajnali zenét.
Búúú! Bőg nagyot a tehén.
Lyukba szalad az egér.
Bodri kutya felriad,
Mi az? Talán reggel van?
Nyihaha, nyihaha, nevet rajtuk lovacska.