Szerző: AnyaMesélj.hu csapata | 2014.06.04. | Meseidő Hermann Marikával
Egy meleg nyári napon Panna és Rita a kertben fújták a buborékot. Szebbnél szebb színes gömbök szálltak az ég felé. Kis ideig keringtek a levegőben, majd szétpukkadtak.
– Rita! Hol vagy? – hallatszott Barbi hangja, aki Rita barátnője volt.
– Megyek! – kiáltotta Rita, és abbahagyta a buborék eregetést, majd odafordult kishúgához. – Bemegyek Barbival dumcsizni, ha van kedved gyere te is – de titokban azt remélte, hogy húga nem megy vele, hiszen csak zavarná őket a beszélgetésben.
– Ezek a nagyok mindig csak beszélgetnek – mormogta Panna és tovább eregette a buborékokat.
Az egyik buborék magasra repült, magasabbra mint a többi. Csodás színekben pompázott, de nem pukkadt szét, sőt inkább nőtt. Egyre nagyobb és nagyobb lett.
(tovább…)
Szerző: AnyaMesélj.hu csapata | 2014.04.07. | Húsvéti mesék, Meseidő Hermann Marikával
– Anyuci! Hányat alszunk még a húsvéti locsolkodásig? – kérdezte Dorka anyukájától.
– Már csak kettőt kicsim.
– Festünk most is húsvéti tojást?
– Festünk bizony. Szép pirosakat. Azt adod majd ajándékba a locsolóknak.
– És Te is meglocsolsz?
– Nem Dórikám, csak a fiúk locsolkodnak.
(tovább…)
Szerző: AnyaMesélj.hu csapata | 2014.02.26. | Meseidő Hermann Marikával
Az öreg templom ott állt a kis város közepén. Azt mondják úgy háromszáz éves lehet. Már régen nem látogatják. Bezárt kapui mögött a múlt emlékei pihennek. Egyetlen ami háromszáz éve rendületlenül működik az Bimmbamm a harang. Minden órában harangszóval jelzi az idő múlását. Ha figyelmes vagy, és számolni is tudsz a harangtól megtudhatod hány óra van. Hosszú idő óta egyedül volt már, de egyszer berepült hozzá egy szomorú szemű fekete rigó.
(tovább…)
Szerző: AnyaMesélj.hu csapata | 2014.01.27. | Meseidő Hermann Marikával
Zsófi első osztályos, barna hajú, zöld szemű kislány. A kedvenc időtöltése a tv nézés. Imádta a mesefilmeket, főként a Maja a méhecskét.
Falun laktak, a házukat nagy kert vette körül. A tavaszi kert ásás, veteményezés időszaka volt. Apu csizmát húzott, ásót fogott és ment, hogy felássa a kertet.
– Zsófikám! Húzzál csizmát, és gyere te is velem. Ha van kedved hozd a kis gereblyéd, és gereblyézgesd amit felástam.
Zsófinak nem volt nagy kedve a dologhoz, de azért gereblyézett kicsit. Igaz hamar megunta a kerti munkát.
(tovább…)
Szerző: AnyaMesélj.hu csapata | 2014.01.20. | Meseidő Hermann Marikával
Egy meleg nyári reggel Kiskatica vidáman repkedett a harmatos fű felett. Nagykatica a szomszéd család egyetlen lánya a tükör előtt gyönyörködött pöttyeiben. Neki voltak a legszebb pöttyei a kerek nagy mezőben, vagy legalábbis ő mindíg ezt mondogatta. Hivalkodó, kényes természete miatt nem volt egyetlen barátja sem. Illetve egy mégis volt, ugyanis Kiskatica időnként meglátogatta. Sajnálta Nagykaticát, hogy mindig egyedül van. Mindkettőjüket Katicának hívták, de Nagykatica még a nevében is nagyobb akart lenni barátnőjénél. Kiskaticát egyáltalán nem zavarta ez a megkülönböztetés. Ő jószívű, kedves, és segítőkész volt. Most is arra repült barátnője felé, és bekiáltott az ablakon.
– Nagykatica gyere, repüljünk együtt a harmatos fű felett!
– Dehogy megyek, még vizesek lesznek a pöttyeim.
– Nem lesznek vizesek, hiszen csodásan süt a nap.
– Ugyan hova gondolsz? A nap is árt a csodás pöttyeimnek, de ha akarod bejöhetsz, és kifényesítheted őket.
Ti mondtátok!