Szerző: AnyaMesélj.hu csapata | 2014.08.08. | Versek,mondókák
Melegen süt már a nap
Madár ül a fák alatt.
Egy kis rigó az, fekete,
Iszogat, és eszeget.
Belerepül a hűs vízbe,
Verdesi azt jó erősen,
Illeg, billeg a madárka
fröcsög a víz a tollára.
Csőrébe is vizet vesz,
Tollát tiszítja vele,
Jót fürdik a hűs vízben,
A madárfürdetőben.
Szerző: AnyaMesélj.hu csapata | 2014.06.14. | Versek
Udvarunkon áll egy termetes diófa,
Télen csupasz ágait, jég takarja s hóbunda.
Nézd ott van egy kis tető, téli madáretető,
Benne sok sok kismadár, mindegyik tavaszra vár.
Hogy ha eljő a tavasz, elolvad a jég s a hó
Ébredezik a diófa, rügye pattan, halihó!
Lombja zöldül, éledez, nyárra lakókat keres,
Jön a rigó, fekete, hajnalt köszönt éneke.
A diófa egyik ágán, fészet rak egy vadgalamb pár,
Az lesz ám csuda fészek, dolgoznak is serényen.
Turbékolnak, tojást raknak, fiókákat nevelnek.
Felnőnek majd a fiókák, s más diófát keresnek.
Csiripp csiripp csipcsiripp hangosak a verebek,
Ha rászállnak diófánkra, mást hallani nem lehet.
Csapatostul jönnek, mennek a szürke kis madarak,
Itt van feljött, csiripelik, már az öreg nyári nap.
Dalolnak ők egész nyáron, már hajnaltól napestig,
Így dalol a mi diófánk, s őt mindenki szereti.
Gyorsan múlik el a nyár is és eljő a borús ősz.
A diófa lombja sárgul, zizegve hull a levél.
Érett diók mind lehullnak, törheted ha itt a tél.
Szerző: AnyaMesélj.hu csapata | 2014.02.26. | Meseidő Hermann Marikával
Az öreg templom ott állt a kis város közepén. Azt mondják úgy háromszáz éves lehet. Már régen nem látogatják. Bezárt kapui mögött a múlt emlékei pihennek. Egyetlen ami háromszáz éve rendületlenül működik az Bimmbamm a harang. Minden órában harangszóval jelzi az idő múlását. Ha figyelmes vagy, és számolni is tudsz a harangtól megtudhatod hány óra van. Hosszú idő óta egyedül volt már, de egyszer berepült hozzá egy szomorú szemű fekete rigó.
(tovább…)
Ti mondtátok!