Szerző: AnyaMesélj.hu csapata | 2014.07.12. | Meseidő Hermann Marikával, Oktató mese
Így jött el a várva várt szombat. Amikor pirkadni kezdett, a biciklis csapat elindult.
Mindenki sisakot láthatósági mellényt, kesztyűt és szemüveget viselt sőt, a fiúk még könyök és térd védőt is. A csuklójukon és a bokájukon fényvisszaverő csík volt. Hátukon hátizsák, benne anyu által készített szendvicsek, víz, esőkabát. Apunál elsősegély felszerelés és biciklik javításához szükséges felszerelés. A család vidáman haladt át a városon. A lakott területen kívül még énekeltek is. Az utakat bokrok, fák, másutt tarka virágok szegélyezték. A nap már magasan járt. Meleg volt. A kis csapat gyakran megállt. Ilyenkor vizet ittak, szendvicset ettek, pihentek. Ahogy a nap egyre szikrázóbban sütött, a szendvicsek elfogytak, a víz langyos lett, a hangulat is alább hagyott. Mindannyian elfáradt kicsit. Apu és anyu azzal biztatták a fiúkat, sőt talán saját magukat is, hogy nem messze lakik már a nagyi.
(tovább…)
Szerző: AnyaMesélj.hu csapata | 2014.07.11. | Meseidő Hermann Marikával, Oktató mese
A következő nap délutánján Norbi és Tomi nekifogtak a további szabályok tanulásának.
– Ma is nagyon figyelj öcsi. Oké? – kezdte el a tanítást Norbi.
– Nos vegyük először is a közlekedési lámpa működését.
– Azt nem kell! Azt már régen megtanultam anyutól – vágta rá gyorsan Tomi, és már fújta is – ha piros, akkor tilos tovább menni, ha sárga akkor várakozunk, mert mindjárt zöldre vált, és akkor mehetünk.
– Ó te nagyokos! Ha így tudod, akkor tegnap miért nem álltál meg a piros lámpánál?
Tudom hát, csak tegnap nem figyeltem.
(tovább…)
Szerző: AnyaMesélj.hu csapata | 2014.07.10. | Meseidő Hermann Marikával, Oktató mese
Másnap Tomi a szobájában várta az oktatás kezdetét.
– Tomi! Egy óra múlva jövök és kezdünk! – hallatszott be Norbi hangja.
Tomi nagyon megörült a szabad órának és úgy döntött, hogy addig elmegy a barátjához Ricsihez. Szokásukhoz híven biciklire pattantak és a park körül bicikliztek. Ricsinek azonban támadt egy ötlete – Tomi menjünk be a városba, te már úgyis ismered a szabályokat.
Tomi kissé elbizonytalanodott, mert anyu mindig azt mondta, hogy csak a park körül biciklizhet egyedül, de Ricsi kinevette. – Minek bemagolni azt a sok szabályt, ha nem gyakorolod, vagy talán félsz?
– Még hogy én félek? Na versenyezzünk! – pattant nyeregbe Tomi. Ricsi örömmel tekert utána. A fiúk végig száguldoztak a békés nyugodt utcákon. Észre sem vették, hogy egyre több autó ment el mellettük. Némelyikből rájuk dudáltak, mire a fiúk még gyorsabban tekertek. Száguldás közben Tomi észrevette, hogy más biciklisek nem az úttesten, hanem a járda melletti úton közlekedtek. Egy maguk mögött hagyott kereszteződésnél látta meg a kék kör alakú táblát, benne a fehér kerékpárral. – Az ott a biciklis út! Menjünk oda! – kiáltotta a mellette tekerő Ricsinek. Ebben a pillanatban éles fékcsikorgás hallatszott. Tomi és Ricsi rémülten ugrottak le a biciklijükről. Egy útkereszteződés közepén voltak, mellettük szorosan ott állt egy autó. Az autóból egy középkorú néni szállt ki. Arca sápadt volt.
(tovább…)
Szerző: AnyaMesélj.hu csapata | 2014.07.07. | Meseidő Hermann Marikával
Ők a Szép család tagjai: Tomi, Norbi, anyu és apu. Tominak egy hónapja ünnepelték a hetedik szülinapját, Norbi pedig már elmúlt tizenkét éves. A város szélén levő zöldövezetben laknak.
Egyik nap Norbi egy merész ötlettel állt anyukája elé.
– Anyu! Tomival elhatároztuk, hogy biciklivel lemegyünk a Nagyihoz.
(tovább…)
Szerző: AnyaMesélj.hu csapata | 2014.06.17. | Meseidő Hermann Marikával
Luca éjfekete haja, mint egy seprű úgy meredt ki narancssárga sapkája alól. Fekete szeme csillogott. Hófehér arcán hegyes orra messzire mutatott. A városba nem régen költöztek be. Amikor Luca az új iskolájában az első napot töltötte, néhány fiú varjúnak csúfolta. Ettől nagyon megbántódott és többé nem barátkozott senkivel, mindig egyedül volt.
Az osztály nagy örömére ma a második óra lyukasóra volt.
– Kimehettek az udvarra labdázni – jelentette be az igazgatóbácsi. Erre nagy üdvrivalgás tört ki. – Csendesebben! Ne zavarjátok az órákat! – intette rendre a hangoskodókat. Csend lett. A gyerekek párba állva vonultak ki. Luca a sor végén egyedül kullogott. Amikor az udvarra értek, mindenki rohant a pályára labdázni. Vidáman dobálták a labdát. Luca egy ideig a pálya széléről nézte őket, majd odabaktatott a kerítéshez. Kavicsokat keresett és a kerítés résein át az út menti árokba dobálta őket. Már vagy négy kavicsot eldobott, amikor valaki rászólt.
(tovább…)
Szerző: AnyaMesélj.hu csapata | 2014.06.04. | Meseidő Hermann Marikával
Egy meleg nyári napon Panna és Rita a kertben fújták a buborékot. Szebbnél szebb színes gömbök szálltak az ég felé. Kis ideig keringtek a levegőben, majd szétpukkadtak.
– Rita! Hol vagy? – hallatszott Barbi hangja, aki Rita barátnője volt.
– Megyek! – kiáltotta Rita, és abbahagyta a buborék eregetést, majd odafordult kishúgához. – Bemegyek Barbival dumcsizni, ha van kedved gyere te is – de titokban azt remélte, hogy húga nem megy vele, hiszen csak zavarná őket a beszélgetésben.
– Ezek a nagyok mindig csak beszélgetnek – mormogta Panna és tovább eregette a buborékokat.
Az egyik buborék magasra repült, magasabbra mint a többi. Csodás színekben pompázott, de nem pukkadt szét, sőt inkább nőtt. Egyre nagyobb és nagyobb lett.
(tovább…)
Ti mondtátok!