Rozi nagyszülei a hegyek között, egy kicsi faluban élnek.
Nyáron, itt minden üde zöld, a levegő pedig friss és illatos.
Nagyiék örömére, Rozi itt tölti a nyarakat.
Egyik nap vidáman ugrándozott az udvaron, és teli torokból énekelt:
Üde zöld a füvecske,
Szereti ám a kecske,
Mekk, mekk, mekk.
Oly kerek a káposzta,
A kecske ropogtatja,
Mekk, mekk, mekk.
Süni, sóhajtozva baktatott az erdőszélén. Amikor meglátta őt a szarka, oda kiáltott neki.
– Te meg miért lógatod az orrodat? Csirr, csörr!
– Mert nem találom a kincset – mormogta süni.
– Miféle kincset? – csillant fel a szeme a szarkának, mert imádta a csillogó, villogó csecsebecséket.
– Azt, amiről álmomban egy manó mesélt.
– Na és milyen volt az a kincs? – kíváncsiskodott tovább a szarka.
– Azt reggelre elfelejtettem – pityeredett el süni.
– Egyet se búsulj, majd én hozok segítséget és megtaláljuk azt a kincset – vigasztalta a szarka és huss, berepült az erdőbe.
A mesét elolvashatod a MeseKuckó applikációban!
Ödönke nem szeretett oviba járni, mert a társai folyton csúfolódtak vele.
– Hova gurulsz Döncike, tán a dönci bölcsibe? – kérdezgették tőle kacarászva, mert mi tagadás Ödönke elég duci egérke volt.
Igaz, hogy a süti volt a kedvenc eledele, a tévézés pedig, a kedvenc szórakozása.
Most is pityeregve baktatott egérmamával az óvoda felé. Szembe jött velük Manó apó.
– Te meg mért itatod az egereket? – kérdezte Ödönkétől.
– Mert utálok oviba járni – szipogta a kisegér.
– Hiszen oda sok kispajtásod jár, és jókat játszhatsz velük!
– Ugyan! Azok csak kinevetnek, hogy duci vagyok – keseregte az egérke -,de mit csináljak, ha nem szeretem a zöldségeket, és nem szeretek futkározni se.
(tovább…)
– Szia Kakaska!
Gyere velem játszani! –
– nyitott be a bátyja szobájába Csibike.
– Most nem érek rá, mert locsolóverset tanulok.
– Engem is meglocsolsz majd a kölniddel? –
– kíváncsiskodott a kiscsibe.
– Ha adsz egy kosár húsvéti tojást, de legyen ám közte piros, csíkos és pöttyös is! – mondta Kakaska és becsukta az ajtót.
(tovább…)
Egyik délután Alfréd,
a kisegér, fázósan baktatott hazafelé az iskolából. Egyszer csak a magasból, egy doboz pottyant az orra elé. Alfréd ijedtében bebújt egy bokorba, onnan leskelődött kifelé.
– Vajon ki dobhatta ide és mi lehet benne? – töprengett magában. Óvatosan odalopakodott a dobozhoz.
Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ
Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik kicsik, teljesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal azért helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Elfogadom" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.
Ti mondtátok!