Én vagyok a Kelep Elek,
Amikor kell kelepelek.
Hosszú a csőröm,
Hosszú a lábam,
Fehér a tollam,
Fekete a szárnyam.
Kelepeld el nekem Elek,
Hogy én vajon ki lehetek?
Azt mondod, hogy veréb vagyok?
Mellé fogtál, de jó nagyot.
De ha tovább találgatod,
Egyszer majd csak kitalálod.
Ám addig is, te kedves Elek,
Neked én elkelepelem,
Gólya vagyok, Kelep Elek,
Jegyezd jól meg, kelep- kelep.
Álmos lett a napocska,
Elment lefeküdni.
Sok sok csillag őrzi álmát,
Hogy tudjon pihenni.
Aludj te is kicsi lányka,
Álmodj szépet, s jókat.
Itt a mamád, vigyáz reád,
Őrzi majd álmodat.
Így jött el a várva várt szombat. Amikor pirkadni kezdett, a biciklis csapat elindult.
Mindenki sisakot láthatósági mellényt, kesztyűt és szemüveget viselt sőt, a fiúk még könyök és térd védőt is. A csuklójukon és a bokájukon fényvisszaverő csík volt. Hátukon hátizsák, benne anyu által készített szendvicsek, víz, esőkabát. Apunál elsősegély felszerelés és biciklik javításához szükséges felszerelés. A család vidáman haladt át a városon. A lakott területen kívül még énekeltek is. Az utakat bokrok, fák, másutt tarka virágok szegélyezték. A nap már magasan járt. Meleg volt. A kis csapat gyakran megállt. Ilyenkor vizet ittak, szendvicset ettek, pihentek. Ahogy a nap egyre szikrázóbban sütött, a szendvicsek elfogytak, a víz langyos lett, a hangulat is alább hagyott. Mindannyian elfáradt kicsit. Apu és anyu azzal biztatták a fiúkat, sőt talán saját magukat is, hogy nem messze lakik már a nagyi.
A következő nap délutánján Norbi és Tomi nekifogtak a további szabályok tanulásának.
– Ma is nagyon figyelj öcsi. Oké? – kezdte el a tanítást Norbi.
– Nos vegyük először is a közlekedési lámpa működését.
– Azt nem kell! Azt már régen megtanultam anyutól – vágta rá gyorsan Tomi, és már fújta is – ha piros, akkor tilos tovább menni, ha sárga akkor várakozunk, mert mindjárt zöldre vált, és akkor mehetünk.
– Ó te nagyokos! Ha így tudod, akkor tegnap miért nem álltál meg a piros lámpánál?
Tudom hát, csak tegnap nem figyeltem.
Másnap Tomi a szobájában várta az oktatás kezdetét.
– Tomi! Egy óra múlva jövök és kezdünk! – hallatszott be Norbi hangja.
Tomi nagyon megörült a szabad órának és úgy döntött, hogy addig elmegy a barátjához Ricsihez. Szokásukhoz híven biciklire pattantak és a park körül bicikliztek. Ricsinek azonban támadt egy ötlete – Tomi menjünk be a városba, te már úgyis ismered a szabályokat.
Tomi kissé elbizonytalanodott, mert anyu mindig azt mondta, hogy csak a park körül biciklizhet egyedül, de Ricsi kinevette. – Minek bemagolni azt a sok szabályt, ha nem gyakorolod, vagy talán félsz?
– Még hogy én félek? Na versenyezzünk! – pattant nyeregbe Tomi. Ricsi örömmel tekert utána. A fiúk végig száguldoztak a békés nyugodt utcákon. Észre sem vették, hogy egyre több autó ment el mellettük. Némelyikből rájuk dudáltak, mire a fiúk még gyorsabban tekertek. Száguldás közben Tomi észrevette, hogy más biciklisek nem az úttesten, hanem a járda melletti úton közlekedtek. Egy maguk mögött hagyott kereszteződésnél látta meg a kék kör alakú táblát, benne a fehér kerékpárral. – Az ott a biciklis út! Menjünk oda! – kiáltotta a mellette tekerő Ricsinek. Ebben a pillanatban éles fékcsikorgás hallatszott. Tomi és Ricsi rémülten ugrottak le a biciklijükről. Egy útkereszteződés közepén voltak, mellettük szorosan ott állt egy autó. Az autóból egy középkorú néni szállt ki. Arca sápadt volt.
Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ
Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik kicsik, teljesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal azért helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Elfogadom" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.
Ti mondtátok!